Navracsics Tibor uniós biztosi meghallgatásán nem érhette az embert különösebb meglepetés: mindenki azt a formáját hozta, amit az utóbbi években megszokhattunk tőlük. A néppárti képviselők ismét bebizonyították, hogy hegemóniájuk fontosabb számukra, mint a szavakban oly sokszor deklarált értékek.
Emlékezetem szerint korábban egyikük - talán kevésbé sarkosan -ugyanazt mondta a demokráciáról, amiért Rubovszky Györgyöt idehaza annyian megszólják. Az országgyűlési választásokon a Néppárt magas rangú vezetői fenntartások nélkül kampányoltak Orbán Viktor mellett és csak sovány vigaszt jelenthet számunkra, hogy Angela Merkel nem tartozott közéjük. Néhányan hasonlóan is gondolkozhatnak, mint a magyar miniszterelnök és talán nem is bánják, ha valaki kimondja és megteszi azt, amire ők ma még csak gondolni mernek.
A szocialisták szokásos Janus-arcú teljesítményüket produkálták: a meghallgatás előtti nagy szavakat nem követték tettek és gyakorlatilag egyetlen kényes kérdést sem tettek fel a magyar biztos jelöltnek. A magyar jelölttel különben nem lenne baj: valóban alkalmas, jól felkészült, kulturált ember, az egyetlen apró probléma csupán az, hogy meglehetősen aktív résztvevője volt a demokratikus intézményrendszer tartalmi lebontásának, s mint ilyen, aligha lehetne alkalmas egy olyan pozíció betöltésére, amelynek egyik feladata éppen a jogállam intézményeinek és értékeinek megvédése.
Az unió ezúttal is bebizonyította, hogy pontosan az a sóhivatal, aminek Orbán Viktor szereti beállítani, amelynek fontosabb, hogy a tyúkok mekkora átmérőjű tojásokat tojnak – amit vasszigorral betartatnak –, mint a demokratikus értékek, amelyek mellett szavakban ugyan kiállnak, de amelyekért a gyakorlatban nemigen tesznek. Ismét bebizonyosodott, hogy légvárakat építenek azok, akik a Fidesz-rendszer ellen az uniótól várnak segítséget. Ha változtatni akarunk, kizárólag magunkra számíthatunk.
