Számomra nem okozott túl nagy meglepetést, hogy sajnos a Fidesz simán nyerte ezt az önkormányzati választást is. Na de Szeged maradt a szegedieké! Nem dőlt le a vörös bástya, szilárdabban áll, mint valaha! És ebben az én szavazataim is benne vannak ám, mert én mindig és mindenkor eleget teszek állampolgári kötelességemnek! Amikor most vasárnap szavazni voltunk, engedélyt kértem az ott levő bizottsági tagoktól, hogy a lányom lefényképezhessen, amint széles mosollyal, éppen bedobom az urnába, a borítékba rejtett szavazatomat, úgy ahogyan azt a "nagyok" szokták. Sajnos, nem lehetett. Ám a Sanyi bácsi lánya (az egyik bizottsági tag) megígérte, hogy a legközelebbi választáskor kihívja helyi média képviselőit, akik ezt az óhajomat teljesíteni fogják. Igen ám, csakhogy én már 64 vagyok, négy-öt év múlva 68-69 éves leszek. Azt még meg is kellene érni. Lehet, hogy ez volt az utolsó szabad választásom? Persze vigasztalhat az a közismert tény, hogy a remény hal meg utoljára.