Egy-egy választási szakértőt, szociológust, politológust és elemzőt kérdeztünk arról, hogyan értékeli a vasárnapi önkormányzati választás tanulságait: Volt-e értelme a koordinált indulásnak? Győzhetett volna-e Bokros, ha hamarabb lesz közös ellenzéki jelölt? Merre tart a választás után a baloldal? Válhat-e váltópárttá a Jobbik?
Tóth Zoltán
Azok a szakértők, akik a fővárosban koordinált indulást ajánlották az ellenzéki pártoknak, konkrétan a szakma ellen követtek el bűnt - értékelte lapunknak a baloldali stratégiát a választási szakértő, aki szerint egyértelműnek kellett volna lennie a választási matematikának. Persze úgy is lehet, hogy az ember felveszi a pénzt és osztja a rossz tanácsokat - tette hozzá. A szakértő szerint az áprilisi országgyűlési választás azt bizonyította, hogy az ellenzéki összefogás nem sikerült, ezért a májusi EP-választásra már külön készültek, de 2018 lebegett a szemük előtt: az, hogy megméressék magukat, és megtudják, mire képesek önállóan. Ez azonban szerinte teljesen elhibázott taktika volt. Mivel a helyhatósági választást is 2018 próbájának tartották, a felkészüléskor három koncepció kristályosodott ki. Az egyik a Gyurcsány Ferenc-féle "nagy közös párt" gondolata volt, amelynek lényege, hogy négy év múlva kétpólusú legyen a poltikai rendszer - amihez egyrészt ki kell szorítani a kisebb pártokat, a Jobbikot pedig valahogy "szétszedni". A második verzió az együttműködést csak a választásra korlátozó Együtt-PM-es javaslat; itt jött elő a koordinált indulás ötlete, ám a folyamatos újratárgyalásokkal csak "örökös manőverezésbe" kényszerítették magukat a pártok. A harmadik út már maga Bokros Lajos lett, aki a pártok "vezető erejeként" lépett fel.
Csakhogy a szakértő szerint mára "megszűnt minden demokratikus tevékenység" a baloldali pártokon belül, parancsuralmi rendszer van, és ahelyett, hogy az emberekkel tartanának személyes kapcsolatot, pusztán "tízmásodperces videókkal, egyperces flashmobokkal meg szlogenekkel" akarnak hatást elérni. Ebben csak megerősíti őket az a szilárd mag, amely, bármi történjen is a pártokkal, akkor is a baloldalra szavaz. "Holott az MSZP de facto nem létezik, még ha a bíróságon be is van jegyezve" - fogalmazott a szakértő, aki szerint a jövő egyértelműen arról szól: ki tud megváltozni. Miközben egyedül Bokrosban lát potenciált, szerinte egy olyan baloldali párt lesz sikeres, amely képes - szigorúan alulról - felépíteni magát. Ez civil szervezetek szakmai segítsége nélkül nem megy. Az előválasztás intézményében kell gondolkodni - fogalmazott, "nem a választáson kell kísérletezni", nem ötven nappal a voksolás előtt kell készülni, hanem legalább egy évvel korábban. Hogy legyen idő a reális esélyek felismerésére, egy jól beszélő, attraktív jelölt megtalálására, egy ütőképes program kidolgozására, amelyek tesztelésére az előválasztás a legalkalmasabb. "Önmagában a választásra való felkészülés pontosan négy évig tart: ezt a pártoknak tehát már vasárnap el kellett volna kezdenie" - jegyezte meg.
A választási szakértő kérdésünkre kitért a Jobbik jelentős sikerére - hiszen 14 polgármesterük lett -, amit "sajnálatosnak" nevezett. Ugyanakkor szerinte a Jobbik egyetlen pártként az emberekhez fordult, és személyesen szóba állt a cigányokkal is - akik végül részben rájuk is adták voksukat. "Micsoda anakronizmus, hogy egy kifejezetten rasszista párt azoktól képes szavazatot gyűjteni, akik ellen létrejött" - jegyezte meg, hozzátéve, nem szabad elfelejteni, hogy a Jobbik a Fidesz előretolt helyőrsége, "a kormánypárt lényegében saját szélsőjobboldaliságát adta ki alvállalkozásba". Ha a baloldal nem tér észhez - figyelmeztetett a szakértő -, hamarosan kétpártrendszer lesz Magyarországon, de úgy, hogy az egyik a Fidesz lesz, és a másik nem egy baloldali párt, hanem a Jobbik.
Vásárhelyi Mária
Ez utóbbit reálisnak tartja a médiaszociológus is. Szerinte a Jobbik erős szereplése annak következménye, hogy "megcsinálja, amit a demokratikus pártok ellazsáltak": rengeteget dolgoznak, még ha rossz cél érdekében is, és szerinte ez az igazán ijesztő. Hihetetlen aktivitással vannak jelen a kistelepüléseken, miközben nem látni kívülről a pozíciókért való marakodásukat. "Rengeteg embert tartott vissza a választástól, hogy a baloldalon viszont ezt látták" - utalt arra, hogy számos körzetben esélyes volt ugyan a baloldali jelölt, mégsem mentek el elegen voksolni. Mint a VI. kerületben, ahol helyiek arról beszéltek neki, hogy nem is hallottak arról, aki végül polgármester lett - a fideszes Hassy Zsófiáról -, így sokan el sem mentek szavazni.
A médiaszociológus szerint aki végignézte az elmúlt időszak eseményeit, az eredményeken nem lepődhetett meg. Úgy vélte, el kellene dönteni a demokratikus ellenzéknek, hogy inkább - reálisan látva az esélyeket - bojkottálja a választáson való részvételt, vagy nem, de akkor "tudniuk kell, ki az ellenfelük, számítani kell a legnagyobb aljasságokra is". Közben azonban túl kellene lépni azon, hogy a politikát elsősorban a személyes aspirációk terepeként fogják fel. Szerinte Bokros Lajos a saját lehetőségeihez mérten ugyan fantasztikusan szerepelt, de ez személyes kvalitásain kívül annak is szólt, hogy aki demokratának érezte magát, csak rá tudott igazán szavazni. "Ám nem neki, egy amúgy jobboldali politikusnak kellene újjáépíteni a baloldalt: az ellenzék helyzetén csak egy négy évvel ezelőtt elkezdett munka lett volna képes segíteni."
Szentpéteri Nagy Richard
Eddig sem volt híve, és ezután sem lesz a baloldali pártok "koordinált indulásának", illetve semmi hasonló módszernek - mondta lapunknak a politológus, arra a kérdésre, bevált-e az ellenzéki stratégia az önkormányzati választáson. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa szerint az eredményekből világosan látszik, hogy egy egységes, erős ellenzéki tömbnek volna értelme, szociáldemokrata alapon, a különböző pártérdekeknek szerinte nincs jelentőségük. Felvetésünkre, hogy egy ilyen formáció létrejöttére kevés az esély, hiszen a baloldali pártok már a választás éjszakáján egymásnak estek, kijelentette: aki az egységhez vezető folyamatban nem akar részt venni a baloldalon, annak politikailag befellegzett, ez nem döntés kérdése. A rendszer ellenzékeként - és nem egymás politikai riválisaiként - kell tovább működni, hiszen a rendszer teljesen kiépült. A politológus úgy vélte, ennek a rendszerkritikának már létezik kialakult nyelvezete, fogalmi kerete - például a Magyar Bálint által megfogalmazott "posztkommunista maffiaállam" leírása -, amelynek segítségével jelenségei megnevezhetők, bírálhatók.
Kérdésünkre, hogy a főpolgármester-választáson meglepően jó eredményt elérő Bokros Lajosnak lehetne-e vezető szerepe a formálódó baloldali tömbben, kijelentette, Bokrosnak először is "el kellene felejtetnie a közvéleménnyel", hogy ő konzervatív. A politológus szerint a volt pénzügyminiszter akkor érhetett volna el szorosabb eredményt, ha nem két héttel a választás előtt, hanem jóval korábban elkezdik felépíteni politikai karakterét, amely semmiképpen sem konzervatív, és ezt nem is tudta elhitetni magáról a budapesti választókkal. Gazdaságpolitikai nézetei alapján ugyanis Bokros liberális, társadalomfelfogása pedig éppen ellentétes a konzervativizmussal. "Konzervatívként" csak azután kezdte el magát definiálni, hogy a 2009-es EP-választáson az MDF listavezetője lett. Vagyis valójában a volt miniszter hitelességével volt gond, nem a kompetenciájával. Szerinte Bokros gazdaságpolitikai szempontból a lehető legkompetensebb ember, hiszen Budapest ügyeivel sem foglalkozott soha, első megszólalásaiból mégis látszott, hogy nem lehet egy lapon emlegetni a versenytársaival.
A Jobbik önkormányzati eredményei kapcsán kijelentette, van esélye annak, hogy Vona Gábor pártelnöknek igaza lesz, és a Jobbik lesz 2018-ban a Fidesz kihívója. Bár az önkormányzati választás önmagában nem bizonyítja, hogy a Jobbik valóban előrelépett, de az eredményeket felhasználhatja kommunikációjában, és magát jóval erősebbnek láttathatja a valóságosnál.
Ceglédi Zoltán
A fővárosi választási rendszer kényszerítette ki a koordinált jelöltállítást, a kompenzációs listán bejutó, ellenzéki közgyűlési képviselők érdekében, így ennek alapján kell megítélni az ellenzéki stratégia eredményességét - mondta lapunknak a Republikon Intézet politikai elemzője. Szerinte a választói részvételt, az ellenzéki mozgósítást a fővárosban nem befolyásolták negatívan a közös jelöltek, az adatok alapján a Fidesz-ellenes választók többsége elment szavazni. Inkább az adott jelölt személye, ismertsége, helyi beágyazottsága számított a választói döntésben. A XIV. kerületi polgármesteri széket elnyerő Karácsony Gergely országosan ismert ellenzéki politikus, és a belvárosi polgármester-jelöltként induló Együtt-PM-s Juhász Péter sem ismeretlenül szállt be a kampányba. Utóbbi 30 százalékos eredményét felértékeli az a tény, hogy nem állt mögé teljes mellszélességgel a baloldal, és nagyon erős támadásoknak volt kitéve a Fidesz részéről.
Szerinte nem csak Bokros Lajosnak, de bárkinek több esélye lett volna megnyerni a főpolgármester-választást, ha nincs káosz a jelöltállítás körül, és hamarabb dönt az úgymond baloldali ellenzék a közös jelölésről. Pedig a magát konzervatívnak tartó volt MSZP-s pénzügyminiszternek és MDF-es EP-képviselőnek nem volt fővárosi üzenete, nem önkormányzati kampányt vitt. A protestszavazók Bokrost így is ellenzéki alternatívaként azonosították, voksaik kevésbé szóltak a politikus személyének. Az elemző szerint ezt támasztja alá, hogy a májusi EP-választáson Bokros pártja, a Modern Magyarországért Mozgalom (MoMa) nem tudta összeszedni a listaállításhoz szükséges 20 ezer aláírást.
Úgy vélte, a Jobbik összesített választási eredménye - a leadott voksok 17 százalékát szerezték meg - nem tekinthető sikernek az április parlamenti választáshoz képes, ráadásul a három legerősebb baloldali párt összesített eredményével (26 százalék) megelőzi őket. Bár a legtöbb megyei közgyűlésben a Jobbik a második legerősebb párt lett a Fidesz mögött, a közgyűlési választásokon csak a kisebb települések lakói szavazhatnak, ahol eddig sem volt túl erős a baloldal - tette hozzá az elemző.
