Nem értem, hogy miért ez a nagy lekonyulás demokratikus ellenzék híveinek körében így az önkormányzati választás hajrájában? Csak nem azért, mert most egy másik, esélyesebbnek tűnő jelöltje van a baloldalnak? A demokraták nem arról híresek, hogy csak egy vezér után tudnak menni, mint ahogyan ezt egy bizonyos anti-demokratikus pártnál láthatjuk. Az igazi demokraták az értékekre helyezik a hangsúlyt, nem pedig személyekre. Sokan, szerintem az ál-baloldaliak, már előre temetik a reményt, azt, hogy le lehet győzni a kormánypárti jelölteket, még ekkora "ellenszélben"; is, ami van. Nota bene! A remény sohasem hal meg, esetleg a reménykedő! El kell menni, szavazni! Egyébként meg sokan félre értik a remény meghalásával kapcsolatos mondást, csak úgy, mint szegény József Attila alábbi sorait, amit rendszeresen hiányosan idéznek. Szerintem így kellene: "Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres". Az eredeti témánkra visszatérve, a "a remény hal meg utoljára" mondás - az én olvasatomban - így szólna helyesen: A lepényhal megy legelöl, a reményhal meg utoljára. Na, ugye, így mindjárt más! De szavazni, tényleg el kell menni.