Egy ideje eladtam lepukkant kisautómat, annál is inkább, mert betöltötte szegény a 18. életévét. Miután átnyergeltem a BKV járműveire rájöttem, sokkal több időm van elmélkedni utazás közben, amit vezetés közben nem tehettem meg. Olvasni is tudok amíg utazom, gondoltam s a könyvvel együtt előrezuhantam az ülésen, s felpillantva még láttam egy soványka néni sziluettjét amint elhúz a levegőben, majd lezuhan a hátsó traktusban.
Többen odarohantunk, hogy segítsünk neki, de a vezető nem állt meg. Felkanalaztuk és megkönnyebbülten láttuk, némi karcoláson kívül nem esett baja. Tiszta szerencse - mert ugye a vezetőn nem múlott a dolog. Azóta is több esetben tapasztaltam, hogy sokan úgy vezetik a járatokat, mintha csak az életükön múlna egy-egy fékezés. Aki tud megkapaszkodik, aki nem az jól beüti magát, bele sem képzelek mi van ha kisgyermekkel netán kismamaként él át valaki egy ilyet.
