Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics közgazdászai szerint ennek elsődleges jele az, hogy a valutauniós gazdaság teljesítménye történelmi és nemzetközi összehasonlításban egyaránt változatlanul rendkívül gyenge. A ház kimutatása szerint az Egyesült Államok hazai összterméke (GDP) például már 8 százalékkal meghaladja a 2008-ban kezdődött recesszió előtti szintet, és a brit gazdaság is behozta a pénzügyi válság idején elszenvedett veszteségeit, ám az euróövezeti GDP-érték még mindig 2 százalékkal kisebb a 2008-ban mértnél.
A munkapiac a másik olyan terület, amelyen messze nem tekinthető normalizálódónak a helyzet, mindenekelőtt az egyes eurógazdaságok munkanélküliségi rátái közötti szélsőséges különbségek miatt.
A Capital Economics kimutatása szerint a munkanélküliségi arányok szélsőértékei 5 és 27 százalék között vannak.
A legnagyobb aggodalomra okot adó "abnormalitás" a ház szerint azonban a rendkívül alacsony infláció.
Tízévnyi figyelemreméltó stabilitás után az euróövezeti inflációt az utóbbi 5-6 évben "vad kilengések" jellemezték: 2008-ban 4 százalék volt, utána negatív tartományba zuhant, ahonnan 2011-re 3 százalékig emelkedett vissza, most viszont ismét csak 0,3 százalék az éves ütem.
A legutóbbi visszaeséstől eltérően azonban - amelyet elsősorban a nyersanyagárak átmeneti csökkenése okozott - a mostani meredeken lefelé tartó inflációs pálya a jelek szerint potenciálisan tartósabb lesz, tekintettel az euróövezeti gazdaság alapvető gyengeségeire, főleg a kapacitásfeleslegre. Amíg e kapacitásfelesleget - vagyis az euróövezeti gazdaságban érvényesülő negatív kibocsátási rést - nem sikerül felszámolni, addig valószínűtlen, hogy az infláció visszatér a normálisnak tekinthető 1,5-2 százalékos éves ütemre és ott is marad. A valutaunió jelenlegi gazdasági növekedése mellett azonban ez egy évtizedig vagy még tovább is eltarthat - hangsúlyozzák keddi elemzésükben a Capital Economics londoni közgazdászai.
Az alacsony vagy negatív inflációval jellemzett időszak elhúzódása az adósságráták emelkedése miatt adósságcsapdába ejtheti az érintett eurógazdaságokat, drasztikus korrekciós lépésekre - például törlesztési leállásra vagy akár az euróövezet elhagyására - kényszerítve ezeket az országokat - áll az elemzésben.
Ugyanerre a súlyos kockázatra más nagy londoni házak is felhívták már a figyelmet.
A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő Londonban ismertetett új tanulmányában közölte, hogy alapeseti előrejelzése az idén 1,1, jövőre 1,5, 2016-ban 1,6 százalékos gazdasági növekedéssel, illetve 0,9, 1,3 és 1,5 százalékos inflációval számol a valutaunióban.
A Fitch azonban kidolgozott egy alternatív sokkhelyzeti forgatókönyvet is, amely elhúzódó, "japán mintájú" deflációt modellez.
E forgatókönyv alapján 2015-ben és 2016-ban is 1 százalékkal csökkenne az egész évre számolt fogyasztói árindex az euróövezetben, majd a 2018-ig terjedő előrejelzési időszak végéig zéró szintre állna be az infláció. Ebben a helyzetben a Fitch számításai szerint az euróövezeti gazdaság jövőre és 2016-ban is stagnálna, és később is csak 1 százalékkal növekedne évente, a munkanélküliségi ráta pedig 12 százalékra emelkedne.
A hitelminősítő szakértői szerint sem lehet a jelenlegi euróövezeti inflációs dinamikát elintézni azzal, hogy átmeneti tényezők okozzák. Az okok között olyan tartós jelenségek is szerepelnek, mint az euróövezeti gazdaság gyenge teljesítménye, a jelentős negatív kibocsátási rés, a magas munkanélküliség, az ugyancsak magas adósságráták és a gyenge növekedési kilátások.
A Fitch Ratings londoni elemzői is arra a következtetésre jutottak, hogy ha a defláció kialakul és gyökeret ver, az nehezen visszafordítható, önmagát erősítő dinamikát eredményezhet, amely emeli a reálkamatokat és az adósságteher reálértékét, deflációs várakozást szülhet, a fogyasztási kiadások halasztásához és a befektetési eszközök árfolyameséséhez, végső soron pedig terjedő törlesztési csődökhöz vezethet.
