Latinul is megtanultuk ezt a bölcsességet: "Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem élet". Vajon akkor és most miért akarnak oly sokan külföldre menni? Ott nincs olyan igazi élet, mint nálunk, ahol kítűnő vezető van. Az 1939/40-es iskolai évkönyv első oldalán a köszöntő így kezdődik: "Benső melegséggel, hódoló ragaszkodással ünnepeltük meg 1940. március elsején a Kormányzó Úr országlásának huszadik évfordulóját. Érzelmeinket nem csupán az államfőt megillető köteles tisztelet, hanem a legmélyebb hála és a szívből fakadó legőszintébb fiúi tisztelet irányítja. Horthy Miklós a nemzet legkíválóbb nagyjaihoz tartozik".
Ünnepség volt bőven, s a FIDESZ kormány politikájának, pénzszórásának jegyében ma is minden napra jut "melldöngető" esemény. Gazdagodna a program, ha a jobboldali közlekedés hazai bevezetésének évfordulóját is köszöntenék, jól emlékszem, nem volt egyszerű a kezdés. A fővárosi nyitányt 1941. május 6-ra tervezték, de akárcsak a Várkert-bazárnál közbeszólt a csúszás. Egyébként régen - amikor a Bocskay ruha nem hiányzott az otthoni kelléktárból - tisztább, őszintébb volt az ünnepségek hangulata, mint a mostani agyonpolitizált világban.
A gimnáziumi indexben a magaviselet, valamint a hit-és erkölcstan nyitotta meg az osztályzandó tantárgyak sorát. S nyolc éven át elkisért a magyar és a latin is. Másodfokú tandíjkedvezményesként havonta hat pengő ötven fillér volt a taksa. A teljes összeget nem tudtam volna fizetni. A tankönyvekről magunknak kellett gondoskodni. Én a bátyámtól örököltem ezeket. Szerencsére akkor nem változtatták évről-évre a tananyagot. Nem olyanok voltak, mint a mai, a nyugati "mumustól" féltő színes, képregényre hasonlító kiadványok.
Pedagógusaink alaptételnek tartották az ezeréves múltat, szentnek az alkotmányt, amelynél a tömörség a lényeg. Nos, az alaptörvény meghozatalánál az Orbán kormány elfelejtette ezt. A sokoldalúság jegyében a "Rajz és képzőmúvészet" is a tantárgyak közé tartozott. Steindl Imre a Parlament tervezője a Kossuth térre az Országház elé alacsony növényzetet, kis medencéket álmodott. Ehelyett a 2014-es felújításkor kősivatag készült. A hetedik kerületi Madách Imre tér is ilyen lett. Félő, hogy a Városligetet is tönkre teszik. Múzeumi negyedet terveznek ide, megbontva a Hősök tere építészeti egységét. Nem csak ezért tiltakozik a lakosság, a futószalagon gyártott törvények, az országot a feje tetejére állító politika is okot ad.
A diákkoromhoz kapcsolódnak a háborús emlékek. Előrenyomulás a szovjet fronton, s a másik véglet: a rugalmas elszakadás, amely a visszavonulást jelentette. Mi fiatalok eleve elhamarkodottnak, értelmetlennek tartottuk a háborút, így az 1941 decemberében Amerikának küldött tragikomikus hadüzenetet. Az ezt követő évben a tengerentúli "mételyt" jelentő filmekből tizennégyet láttam, ezután eltűntek a vászonról.
A németek 1944. évi márciusi bevonulása után április derekáig tartott a tanév, majd hosszú iskolai szünet következett. A front közeledte pendlizésre kényszerített. Októberben bátyámmal ismerősökhöz Kapolcsra utaztunk, innen karácsony előtt indultunkvissza. Székesfehérvárról nem ment tovább a vonat, s ekkor a valóságban is megismertük a háborút. Az ostromlott városból gyalog indultunk el. Az országúton észak felé haladva hiába integettünk a járműveknek. Végre egy német katonai autó megállt. Vezetőjétől megtudtuk, hogy Dunaalmás felé tart, s kérésünkre elvitt magával.
Néhány nappal a hazaérkezés után, amikor már bezárult a gyűrű a főváros körül, a Szerb utcában két fegyveres nyilas azzal kapott el: zsidó vagyok, hiszen antilop cipőt viselek. Mindkét "vád" alaptalan volt. Nem törődtek a tiltakozással, a fiatal korommal. Bekísértek az önkéntes egyetemi zászlóalj toborzóirodájába. Szerencsére sikerült megszökni.
Az antiszemitizmus végig kísérte diákkorunkat. Például a Lambeth Walk-tánc slágere ezzel a kivándorlási útiránytippel gazdagodott " Madagaszkár és Kuba, kössünk mindent batyuba". A hírhedt német film, a Jud Süss és a Magyar Fórumban megjelenő " Tarnopolból indult el" sorozat is negatív emlék. A kéthetente megjelenő Egyedül vagyunk folyóirat 1944 tavaszán a leggazdabb izraeliták névsorát ismertette. Arról is írtak, hogy félmillió könyvet semmisítettek meg a zsidó szerzők művei közül. "Gaudeamus igitur" - örvendjünk hát - énekeltük 1945 nyarán az érettségit követő ballagáson a régi latin diákdalt a belövésektől sebzett iskolaépületben. Sajnáltuk, hogy elmúltak a diákévek, amelyek a szolidaritás, az együttérzés jegyében teltek. Tiszteletben tartottuk egymás származását, vallását.
November végén immár műegyetemistaként számlálóbiztos voltam a VIII. kerületben a baloldali kisgazdapárt képviseletében. A magyarországi első szabad választáson öt és félmillióan voksoltak. A győztes Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt 57.03 százalékos eredménnyel döntően hozzájárult a baloldal 81.31 százalékos győzelméhez. Megszakadt a jobboldal negyedszázados hegemóniája.
Orbán körökben erről nem beszélnek, inkább gúnyosan a bukott baloldalt emlegetik. Nos az iskolai tapasztalatok mutatják: az "elhúzott" tanulók javíthatnak, pótvizsgázhatnak, tehát van remény. Ez nemcsak a diákokra vonatkozik.