Rajk a második világháború előtt az illegális kommunista párt tagja volt, a háborút követően állt a belügyi és a külügyi tárca élén, majd koholt vádakkal eljárás indult ellene, melyben halálra ítélték és 1949. október 15-én kivégezték. Rehabilitálására 1955-ben került sor, 1956. október 6-ai újratemetése a Rákosi-rendszer elleni százezres tömegdemonstrációvá és az október 23-án kitört forradalom egyik előzményévé vált.
Az 1949-es koncepciós perben Bokor Lajost azzal vádolták meg, hogy a 30-as években az egyetemista Rajk Lászlót rábírta, hogy besúgóként adjon információkat illegális kommunista csoportosulásokról. Továbbá a vádlók szerint azzal követett el "népellenes bűntettet", hogy belügyi dolgozóként, segédfogalmazóként, fogalmazóként határozattervezeteket készített. Bokort 1950. június 6-án jogerősen nyolcéves szabadságvesztésre ítélték, ám a kihirdetés napján elhunyt a váci börtönben, a hivatalos dokumentumok szerint agyvérzésben, de tegnap a Kúrián az ügyész úgy fogalmazott, a férfi sok sorstársához hasonlóan "tisztázatlan körülmények között" halt meg.
A Kúria döntésének szóbeli indoklása szerint az 1950-es ítélet a korabeli jogszabályoknak sem felelt meg, azok szerint ugyanis népellenes bűncselekményt önálló, kikényszeríthető, végrehajtható döntések hozatalára jogosult személy hajthatott végre, Bokor pedig nem volt ilyen. Továbbá ilyen bűntettet az valósított meg, aki pártállásra, felekezetre, vagy más szempontokra tekintettel megkülönböztette eljárása során az embereket, ám Bokor esetében erre sem volt bizonyíték a korabeli iratokban.
A Rajk-ügyben indult számos koncepciós eljárás elítéltjeit jobbára már rehabilitálták, volt akit a rendszerváltás előtt, volt akit csak azt követően. Bokor Lajos ügyében Zinner Tibor történész Rajk-perrel kapcsolatos kutatásai alapján kezdődött el a tényfeltárás.
