"Erről a rendről álmodtunk 25 évvel ezelőtt" - állította június végén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztjelöltjeinek avatásán a kormányfő. Azóta a különféle fórumokon kis is fejtette: az új rend illiberális értékválasztású, bármit is értsen ez alatt, a doktriner szemléletet az állam igazságfelfogása és a gyakorlati érdekek érvényesítése váltja föl. Közösségszervező elveiről pedig sokat elárult a "nem állami" civil szervezetekkel szembeni nyers ellenszenv.
A múlt héten a gondoskodó kormányzásról beszélt a miniszterelnök: "Egy liberális demokrácia nem lett volna képes arra, hogy nekimenjen a rezsiszámláknak, hogy segítő kezet nyújtson a devizahitelesek százezreinek" - idézik azóta úton-útfélen. Az adósok megmentésére csak egy kereszténydemokrata kormány képes, amely - fűzöm hozzá - a liberális demokrácia körülményei között elképzelhetetlen játékszabályokat vezetett be.
Az föl sem merült, hogy az alkotmánnyal összhangzó játékszabályokkal is meg lehetne valahogyan fogni az adósok kezét.
A most huszonöt éves álomra rontott rá hétfőn szenvtelenül, éppen a kézen fogott adósok érdekében közbenjáró bíróság. A Fővárosi Ítélőtábla az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte az adósmentő törvény súlyosan sérti az Alaptörvényt. Mindenekelőtt azt, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, sérti a hatalommegosztást, továbbá azt, hogy mindenkinek joga van a független és pártatlan bíróságon, tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül pereskedni. A törvény nem ismeri el a bírák függetlenségét - sorolják az észrevételeket a bírák. Ennél élénkebben még a legleleményesebb ellenzéki sem bánthatta volna a koalíció itt-ott álmodozó hétköznapjait.
A szeptemberi-októberi perek és ítéletek azt jelezték, hogy nagyjából minden rendben van. A bírák többsége megbékélt a kormánnyal, a törvénnyel, meglehet jobb belátása ellenére is megtette, amit a kivételes törvény sugall, elmeszelte a bankokat, fizessenek vissza ezt-azt az adósnak. Sokan már ki is hirdették az első ítéletet, és a fellebbezés után következik majd a második forduló az Ítélőtábla előtt.
Az elszámoltatás színleg rendben startolt. Igaz, akadt néhány akadékoskodó renegát, aki megpróbálta felhívni a figyelmet a törvény ellentmondásaira. Felfüggesztettek néhány pert és néhány bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy sok minden nem stimmel, vizsgálják meg a törvényt. Hátha mégsem teljesen kerek, mert például sérti a Római Egyezményt, és az Európai Központi Bankkal sem konzultált tisztességesen az előterjesztő. Senki nem kérdezte, idáig nem is volt szokás, az Alkotmánybíróság sem igényelte, de játékra jelentkezett, és közbeszólt az igazságügyminiszter.
Nagyon nyersen megfogalmazom az intervenció lényegét: azt kívánta jelezni, hogy az illető bíró téved, hülyeséget kérdez, mert a törvénynek szemmel láthatóan semmi baja sincsen, minden rendben van, nyugodtan el lehet zavarni az okvetetlenkedőt. A miniszter aggodalma egyébként is eltúlzott, hiszen 2010-ben új szabályt vezetettek be, a kormány konszenzus nélkül, önállóan jelöli az alkotmány bíráit. Az ellenzék labdába sem rúghat. A jelölőbizottság elnöke, a KDNP-s Rubovszky György - aki megmagyarázta, hogy az álom szerint, a demokrácia a többség diktatúrája - még arra is ügyelt, hogy csak udvarias kérdéseket tegyen föl az ellenzék a kormány aspiránsainak.
Az Alkotmánybíróság még nem foglalkozott a beadványokkal. Pedig súlyosan megzavarná a jogszolgáltatást, ha utóbb mégis az alaptörvénnyel ellentétesnek találnák a törvény egyik-másik rendelkezését, bár nehezen elképzelhető, hogy a testület szembe szegülne a kormány törekvéseivel. De ha mégis? Mi legyen akkor az első, azután a többi ítélettel? Vissza kell csinálni mindet? Megalázó szakmai kérdéseket is felvet a törvény, vagy rendelkezéseinek megsemmisítése. Vajon valamiféle etikai vétséget követett el, aki jobb meggyőződése ellenére végigvitte a pert néhány óra alatt, úgy hogy talán ideje sem volt tisztességesen végigolvasni a beadványokat? Ráadásul - érvelnek a Fővárosi Ítélőtábla bírái -, olyasmiről kellett dönteni íziben, amire szakmailag sincs fölkészülve minden bíró. Sőt! Esetünk még riasztóbb, a tárgyalótermi tudósítás szerint "az alkotmányellenességi aggályok meglétét" a Fővárosi Törvényszék, az itéletben állítólag készségesen elismerte.
A perek egy része vélhetően egy-két év múlva az Európai Unió Bíróságán köt ki. Luxemburgot nem kedvelik a magyar hatóságok. Éppen most készül az Igazságügyi Minisztérium kissé hátrébb sorolni az európai intézményeket. Trócsányi László miniszter így mesélt a HVG-nek terveikről: "Úgy vélem, nem mindegy, hogy külföldi vagy hazai igazságügyi fórum előtt folynak a nagy jelentőségű jogviták. Az intellektuális munka már elkezdődött a tárcánál annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki számára elfogadható megoldás szülessen. Úgy kellene tudni garantálnunk, hogy a magyarországi jogvitákat elsődlegesen idehaza bírálják el, hogy közben az alaptörvényt se okvetlenül kelljen módosítani."
Szorgoskodnak, nagy erőfeszítéssel folyik az intellektuális munka.
