A Magyar polip első kötete a tavalyi év egyik sikerkönyve volt, amely a tudományos művek esetében példátlan módon több mint 12 ezer példányban kelt el, nagy sajtóvisszhang közepette. A tegnap ismertetett folytatás az immár berendezkedett autokratikus rendszert elemzi, többségében új szerzők által jegyzett tanulmányokkal.
A könyvet Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, az Akadémia rendes tagja, Szigeti László (Pozsony) Visegrád-díjas műfordító, könyvkiadó és Tóta W. Árpád Pulitzer-emlékdíjas újságíró, publicista mutatta be. A kötet szerzői Andor Mihály, Ara-Kovács Attila, Becker András, Békesi László, Deák András György, Dessewffy Tibor, Hegedűs József, Jancsics Dávid, Juhász Pál, Kácsor Zsolt, Kozák Márton, Krémer Balázs, Lakner Zoltán, Magyar Bálint, Nagy C. Ádám, Péteri Gábor, Ripp Zoltán, Trencsényi Balázs, Ungváry Krisztián, Vásárhelyi Mária, Vörös Imre. Szerkesztő: Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia.
Karl Pfeifer osztrák újságíró: A "maffiaállam" nem egy légből kapott állítás, ellenkezőleg, e fogalom a hatalom új birtokosainak egyik lényegi tulajdonságára világít rá: szerveződési formájukra. Ami e rendszert a többitől megkülönbözteti, az a közös családi és üzleti kapcsolatok sajátos szövevénye. Ezt figyelembe véve válik érthetővé a maffiaállam nacionalizmusa is, és hogy miért vannak kizárva a nemzetből azok, akik nem részei a családnak, vagy nem alárendelt vazallusai annak.
Jean-Paul Herman és Lise Herman: A könyvnek van egy, a magyar eseten túlmutató hozadéka. A benne leírt fejlődés bizonyítja, hogy a demokratikus rendszereket milyen veszélyek fenyegethetik akár még az EU tagállamaiban is. A magyar eset jól illusztrálja Fareed Zakaria tézisét az illiberális demokráciákról, és könnyen az ilyen folyamatok tankönyvi példájává válhat. Ez figyelmeztethet arra, hogy a régió más országai is követhetnek hasonló utat.