Zsúfolásig megtelt tegnap reggel az országház felsőházi terme: izgatott történelemrajongók, öltönybe bújt egyetemisták, neves szakemberek ültek a közönség sorai között, egy szedett-vetett, kissé szűkös páholyban pedig a sajtó foglalt helyet. Mindenki tűkön ülve várta azokat a "legfrissebb kutatási eredményeket", amelyekkel kapcsolatban Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója már a múlt hét csütörtökön megrendezett, a tegnapi konferenciát beharangozó sajtóreggelin felcsigázta a nagyérdeműt.
Kisebb csúszás után kezdődhetett a történészkonferencia, elsőként Boross Péter volt miniszterelnök, a Veritas Tanácsadó Testületének elnöke állhatott a pulpitusra. "Tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan kell számolni a nemzeti és az egyéni bűnökkel, de a minket körülvevő világgal is, és nem szabad mások bűneit magunkra venni" - mondta köszöntőjében a politikus, aki szerint "csak egy jól kormányzott, szilárd, többé-kevésbé egy véleményen lévő közgondolkodás lehet képes elviselni azt, ami a következő évtizedben várható". Megnyitóbeszédében Kövér László, az országgyűlés elnöke elmondta, hogy a konferencia témájáról hét évtized elteltével is nehéz beszélni a politika súlyos felelőssége miatt. Kövér a politikai elit felelősségével kapcsolatban kiemelte: "a feladat nem a külvilág érdekeinek képviselete a magyarok között, hanem a magyarok érdekeinek képviselete a külvilágban".
A semmitmondó, ám annál tüzesebb politikusi fel- vagy inkább félre-vezetők után a szakemberek következtek: végre elérkezett az újdonsült tudományos eredmények ismertetésének, valamint az eddig uralkodó - Boross Péter korábbi szavaival élve - "torzított történelmi szemlélet helyrebillentésének" ideje - ami egyben a Veritas egyik legfőbb feladata. Számvéber Norberttől, a Hadtörténeti Levéltár vezetőjétől például választ kaphattunk arra a kérdésre, miért nem került sor magyar katonai ellenállásra a megszálló német csapatokkal szemben? A válasz igen egyszerű: "a magyar királyi honvédség nem volt abban az állapotban, hogy ellenálljon", a hatalmas német hadsereg többszörös túlerőben volt, ráadásul a gyorskiképzésben részesülő magyar haderő a hosszabb ütközeteket sem bírta volna.
Ezt követően Szakály Sándor tartott előadást "A katonai felső vezetés és a honvédség 1944-1945-ben" címmel. Sietősen felolvasott dolgozatában Horthy Miklós "legfőbb hadúr" szerepéről beszélt, aki a történész szerint - bár közel érezte magához a katonai vezetőket - a legtöbb esetben a politikai vezetők oldalára állt, döntéseit azonban mindig jól átgondolva, megfontoltan hozta. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy azok mindig mentesek voltak a külső "nyomástól, ráhatástól" - hangsúlyozta a történész. Szakály szavait hallgatva azon nyomban megelevenedik előttünk - ezúttal Horthy képében - Mihály arkangyal szobra, akire sötét árnyként borul a "külső, német ráhatás".
Szakály beszélt arról is, hogy a bevonuló német erők egyértelműen megszállókként viselkedtek, több esetben nem is próbálták palástolni valódi szándékukat. A történész idézett a "legfőbb hadúr" egy eddig kevéssé ismert leveléből is, amelyben Horthy egyértelműen megszállást emleget: "csapataink mind a határon állnak, és benn nincs erőnk a német megszállást letörni" - nyomatékosította Szakály, a "megszállást letörni" részt kétszer is felolvasva, hogy még azok is megértsék, akik csupán az ingyenebéd miatt érkeztek.
Ujváry Gábor a Veritas kutatócsoport-vezetője úgy nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy nem helytálló az a "szélsőséges nézet", amely szerint a magyarok kitörő lelkesedéssel fogadták a német katonákat. Előadásában arról is beszélt: a magyar katonai vezetés csak vonakodva teljesítette a németek követeléseit, a háborúba is csak "kényszerből léptünk be". Ujváry szerint a megszállók egyértelmű célja az volt, hogy az ország minden erőforrásának kihasználásával tehermentesítsék a német hadsereget.
Hatalmas csend telepedett az ülésteremre, amikor a történész a benyomuló németek megfélemlítő intézkedéseiről kezdett beszélni, amelyek közül az egyik legsajnálatosabbnak "a civil szféra totális felszámolását és leépítését" nevezte. Beszélt arról is, hogy bár Horthy hatalmon maradásával legitimálta a németek jelenlétét az országban, a kormányzó - aki "a XIX. századi úri becsületkódex jegyében a kötelességérzettől vezettetve járt el" - mégis mindvégig abban bízott: maradásával sikerülhet majd kivezetnie az országot a háborúból. Ám, mivel a magyar katonai vezetést nem tájékoztatták megfelelően a majdani kiugrási kísérlet tervéről sem - mutatott rá korábban Szakály -, nem születtek határozott, értelmezhető vezetői parancsok, még ez az utolsó mentsvár, a "legfőbb hadúr" mentőladikja is a történelmi kudarcok tengerébe süllyedt.