Már javában tart a tanév, de még mindig nem telik el nap, hogy a sajtó ne számolna be az állami fenntartásban működő iskolák vezetői körül kialakult anomáliákról. A lassan két éve a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) alá került oktatásirányítást az akkor regnáló Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár egyenesen sikertörténetnek nevezte! A 130 ezer pedagógus szakmai felügyeletét ellátó rendszert a szakpolitikus követendő példaként állította a tanügyi reformok eszközéül. Ma pedig - érzékelve a teljes csődöt - mit mond: "egy központból 198 tankerületet lehetetlen jól irányítani".
Hozzáteszi: "ő már előre szólt, de a törvényt nem ő alkotta" - jelezte, mintegy önigazolásként. Vagy az államtitkár asszony emlékszik rosszul, vagy a parlament Kulturális Bizottságának alelnökeként, sarzsijától megfosztva, már mer beszélni.
Kormányzati tisztségviselőként Hoffmann sem szerette a média kellemetlenkedő kérdéseit, ám utódja, rajta is túltesz. Czunyiné Bertalan Judit nem a "szavak embere". Azt azonban illene tudomásul vennie: az iskolák világának transzparensnek kellene lennie. Miért nem tartozik az a nevelőtestületre vagy a szülőkre az intézményvezetők kiválasztása? Vagy talán ki kellene mondani: a pályázati procedúra csak vicc, nem kell komolyan venni! Ha pedig mégsem, legalább a látszatra illene adni, és nem politikai komisszárokat helyezni a vezetői székekbe, szembemenve minden érintett akaratával. Merthogy most számos iskola esetében ez történt. Az, hogy valaki bizonyos körökben kapcsolati tőkét kovácsol magának, még nem jogosítja fel arra, hogy diákok és tanárok százait bízzák rá felelőtlenül, sokszor még a kritériumok elégtelensége esetén is.
Az új köznevelési államtitkár pedig "nem szól szám, nem fáj fejem" meggondolásból semmit nem kommentál! Nem magyarázkodik, nem érvel, nem bocsátkozik vitába a kíváncsiskodó sajtómunkásokkal. Számonkérhetetlen, amolyan igazi Orbán-janicsár módjára, magas lóról tárgyal. Felülről néz le az értetlen pór népre, amelyik szeretné tudni: a "csak", miért "csak"? Czunyiné Bertalan Judit - saját bevallása szerint is - rövidre fogja válaszait. Nagyon is rövidre! Tudja ezt múltjából: mint egykori kormánymegbízottnak nem szabad magyarázkodnia, különben tekintély vesztett lesz. Pedig ő mondta nem is olyan régen az újonnan így-úgy kinevezett intézményvezetőknek: "Gyermekeink jövőjét bízzuk önökre, és mint ilyenektől sokat is várunk". Azt már elfelejtette hozzátenni: mindenek előtt a hatalom iránti lojalitást!
Csakhogy az iskolák nem a politika színterei. Kizárólag a tanítás-tanulás folyamatának ad(hat)nak helyet, elhivatott tanárokkal, tudásszomjas gyermekekkel, ideológiai fejtágítást elutasító szülőkkel. Történjen az hagyományos vagy kísérleti (sic!) tankönyvekből. Ha nemzetünk komolyan gondolja a felemelkedést, annak záloga csakis a felnövekvő nemzedék lehet, minden politikai felhangot mellőzve.
