A 800 oldalas dokumentum bevezetőjében megállapítja, hogy Karadzic a boszniai szerb államalakulat legfőbb politikai és katonai vezetője volt, és élharcosa annak a tervnek, amely arra vonatkozott, hogy Bosznia-Hercegovina szerbek által maguknak követelt részeiről mindörökre eltávolítsák a muszlimokat és a horvátokat.
A perirat szerint a cél az volt, hogy a létrehozandó szerb nemzetiségű állam etnikai értelemben a lehető "legtisztább" legyen, mentes minden "vélt ellenségtől", ám a kiszemelt területen jelentős részben más nemzetiségek is éltek, több helyütt a szerbség kisebbségnek számított, a nem szerbeket ezért erővel, vagy fenyegetéssel igyekeztek eltávolítani az elfoglalt területekről.
"A szerb erők és hatóságok a települések elfoglalása közben és azt követően, Radovan Karadzic és társainak irányítása és ellenőrzése alatt ezreket gyilkoltak meg, további ezrekkel kegyetlenkedtek, százezreket űztek el otthonaikból, míg számtalan ember az életét féltve kényszerült menekülni" - áll a dokumentumban, amely szerint az elűzöttek visszatérésének megakadályozása érdekében házaikat sokszor felgyújtották, templomaikat, vallási épületeiket lerombolták.
Ennek a stratégiának a szellemében Karadzic három további terv kidolgozásában és végrehajtásában vett részt az ügyészek szerint; felelősség terheli Szarajevó ostromáért, a srebrenicai vérengzésért, valamint ENSZ-békefenntartók és megfigyelők túszul ejtéséért.
"A mindennapi életet a félelem hatotta át. A leghétköznapibb tennivalók, átkelni az utcán, vagy lemenni ivóvízért, halálos veszéllyé vált" - írja a dokumentum az ostromlott boszniai fővárosban 1992 és 1995 között uralkodó állapotokról, rámutatva, hogy a város lakossága ellen zajló terrorhadjárat, az ágyúzás és az orvlövészek által végrehajtott gyilkosságok tervezését, előkészítését és végrehajtását Radovan Karadzic vezette.
Srebrenicát 1995 júliusában foglalták el a Karadzic és Ratko Mladic irányítása alatt álló boszniai szerb erők, majd az ott, az ENSZ oltalma alatt menedéket kereső muszlim bosnyákok közül a nőket, kisgyerekeket és időseket erőszakkal máshová szállították, az ott tartott több mint 7000 férfit és fiút pedig meggyilkolták.
Az ügyészek szerint Karadzic felelőssé tehető azért is, mert Mladiccsal és másokkal közösen, a NATO-csapások megakadályozása érdekében mintegy 200 ENSZ-békefenntartót és -megfigyelőt ejtettek túszul, s használtak élő pajzsként, a többi között stratégiai vagy katonai jelentőségű helyeken fogva tartva őket, és azzal fenyegetőzve, hogy ha folytatódnak a légicsapások, megölik őket.
Az ügyészek megállapítják azt is, hogy Radovan Karadzic a boszniai szerb köztársaság messze legnagyobb hatalmú embere volt, állami erőket és szerveket irányított, amelyek jelentős részének alakításában is kulcsszerepet játszott, s amelyeket az erőszak és a pusztítás eszközeivé tett.
"Az állami hatóságok, a rendőrség, a hadsereg és az önkormányzatok , amelyekhez az állampolgárok normális esetben védelemért fordulhatnak, a horvátok és muszlimok, Szarajevó lakói és az ENSZ-túszok számára a terror eszközeivé váltak" - áll az ügyészek által a bíróság elé terjesztett dokumentumban. Az irat arra is kitér, hogy Karadzicnak mindenkinél nagyobb befolyása volt arra, hogy beosztottai mit tesznek, és hatalmában állt volna véget vetni az erőszaknak. Ám ő ennek ellenkezőjét tette - írja végső beszámolójában a vád.
"A bűnös hadjárat léptéke és kiterjedése mérhetetlen" - szögezi le a dokumentum.
Ennek tükrében, figyelembe véve, hogy Karadzic mekkora hatalommal rendelkezett és milyen befolyással bírt az események fölött, "ha a bíróság e három összetevőt alkotó bűncselekmények közül bármelyik esetében bármilyen mértékig bizonyítottnak találja a felhozott vádak jelentős részét, úgy az egyetlen megfelelő büntetés az életfogytig tartó szabadságvesztés" - zárul az ügyészek által benyújtott összefoglaló.