Egy látszólag apró, de számunkra kellemetlen történetet írok le, amely érzékelteti a hatalom (bármilyen legyen is az) természetrajzát, arroganciáját. (Áthallás mellőzendő). Egy XIX. kerületi hat lépcsőházas, panel társasház tizenegyedik emeleti lakásában már több, mint tíz (?) éve keseríti az életünket az elszívó berendezés motorjának esetenkénti (napok, napszakok) rettenetes zaja. Több társasház kezelésére létrehozott gondnoksággal (az ő feladatuk ezen motorok gondozása is) folyik az iszapbirkózásunk - sikertelenül. Szakembereik (a lakásunkban is) számtalanszor megállapították és próbálták orvosolni a hibát - kevés eredménnyel. Az idén a motor időkapcsolója is elromlott: felcserélte a be- és kikapcsolási időket, lecserélték, de az új "vekker" is rettentően pontatlan, a motor pedig tovább zakatol. Végül társasházunk választott vezetőségéhez, akik nem adtak hitelt a panaszomnak és mintha a probléma új volna a számukra, "majd megállapítjuk: ha zajos azonnal szólunk a szakértőnek"- mondták. Nos alig 1,5 óra múlva zajos lett a motor, telefonáltunk, a "szakértő" a tetőn meghallgatta, bekopogott (este 20.30 körül): és közölte: úgy működik, mint korábban. Tehát jó. A legnagyobb megdöbbenésünkre közölte: itt nincs zaj, ő nem hall semmiféle zajt. Közben decibelekről is elmélkedett. Bénultan, "lefagyva" álltunk a fürdőszoba előtt, ahonnan dőlt a zaj, amit a szakértő nem hallott, miközben cinikusan- megkérdezte: "Önök a fürdőszobában alszanak? Ez esetben is a hatalom győzött. Úgy vélem ebben a "privát történetben" is az a gyakori hatalomtechnika érthető tetten, amikor a valóság tényeitől függetlenül a hatalmat gyakorló személy dönti el, mi az igazság és mi nem az. Kedves alattvaló társaim, gondoljuk meg jól hova X -elünk! Ami egy lakóházban kicsiben, az vesz körül minket nagyban az egész országban.
Név és cím a szerkesztőségben.
