Ha az ember naponta átnézi az internetes és írott sajtót, az urak körüli gazdasági történéseket, elég sok minden merül fel benne. Először is megborzong, hogy bizonyára ők vasgyomorral rendelkeznek. Felidéződnek a régi politikai gazdaságtanban és a tudományos szocializmus tantárgyakban tanultak. Úgymint: a kapitalizmusban az ember embernek a farkasa. Még latinul is tudtuk, Engelstől kellett olvasni a magántulajdon átkáról, az emberi kapzsiságról, a határtalan egoizmusról, a meggazdagodásról mint tudományról. És íme megérkeztünk! De azért nem ennyire humoros a helyzet! A következő kérdés: hol vannak az államférfiak? Kiben bízhatunk? A hatalmi tébolyban tobzódó miniszterelnökben? Aki nyugodt lelkiismerettel építgeti stadionjait, miközben népe nagy része süllyed a szegénységbe? Képes csak az ő másfél millió szavazóját kistafírungozni? Ki képvisel minket a világban? Szijjártó? Ki biztosítja törvény előtti egyenlőségünket? Polt? Ki véd meg? Pintér? Ki oszt nekünk érdemünk szerint az uniós javakból? Szép kilátások! Nem akartam hinni anno Jancsó Miklósnak, aki a Napkeltében egyszer azt mondta: a politika semmi másról nem szól, mint arról, ki mennyit tud lenyúlni. Bölcs volt az öreg.