A magánnyugdíjak államosítását féltette a kormány 2011 nyarán, és egy csapásra öt nekik tetsző jogászt választottak meg alkotmánybírónak. Nem pártkatonákat - ahogy első indulatból könnyelműen fogalmaznánk -, hanem akikről feltételezhető volt, hogy lojálisak a kormánnyal, és rendben lévőnek tartják, nem találják majd alkotmányellenesnek, a háromezer milliárd forintos magánvagyon "einstandolását". Az Alkotmánybíróságon, bennfentes feltételezés szerint, 2011-ben 8:7 arányú előnyt szerezett a kormány, amelyet most tovább növelhet. Két bíró mandátuma lejár októberben, a harmadiké novemberben. Mindhárom helyet megszerzi a Fidesz. Esélye sincs, hogy a testületbe kerüljön más nézeteket valló jogász.
A kormány négy éve nekifeszült az Alkotmánybíróságnak. A koalíciós politikusok hangadói szajkózzák, hogy a bírák túl gyakran tesznek keresztbe a kormánynak. A kétharmad azonban azért kétharmad, hogy orra ne bukjon. Beírják az alaptörvénybe azt, ami önálló törvényként nem állná meg a helyét, és egyébként alaptörvény ellenes lenne. Az Alkotmánybíróság ezzel a praktikával szemben tehetetlen, az alaptörvényt nem tekintheti alaptörvény-ellenesnek. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke szerint, a kétharmados parlament ügyködése az "alkotmányos kultúra hiányáról árulkodik", s három éve fölhánytorgatta azt is, hogy a kulturálatlanság "beszivárgott" a bíróság falai közé is. Durván megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a bírák kormány iránti lojalitását nem mindig váltja fel a testülettel szembeni elkötelezettség.
A koalíció véleményvezérei bizonytalan színvonalon agitálnak. Orbán Viktor szerint "szamárság" egy demokráciát abból megítélni, hogy mennyire széles az alkotmánybíróság jogköre. Szamárság vagy nem, legalább nagyjából betartanák az európai standardokat - fűzhetjük hozzá szerényen. (Majtényi László baljós véleménye szerint abban reménykedhetünk, hogy az Unió szabhat gátat a jogalkotói voluntarizmusnak, elvakultságnak, vagy hozzá nem értésnek.)
Kövér László egyszerű szavakkal fejezi ki magát: "Ki is a demokrata? (A)z, aki a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, hogy alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak?" Ráadásul az alkotmánybíró időnként "politikai tanácsokat osztogatott, hogy a hajléktalan-probléma kezelése elsősorban szociális kérdés, és az államnak is ekként kell felfognia" - háborog a házelnök. A társaságnak "nem minden tagja szokott kinézni az autójának az ablakán, amikor a valószínűleg egy elit negyedben lévő lakásától az Ab hivataláig utazik" - talál végül saját stílusára.
Semjén Zsolt viszont egy kevéssé ihletett pillanatban Sólyom László személyén keresztül szemléltet: "Mi alapján állítja egy jogász, akit a parlament odatett, hogy ő valamilyen prófétai karizmát kapott, amivel látja a "láthatatlan alkotmányt", amit a többiek nem látnak?" A bíróság első elnöke egyébként a jogalkotó kikövethető politikai akaratát próbálta kideríteni.
A kétharmad négy éve rontott az Alkotmánybíróságra, miután a bírák lesöpörték az asztalról "a pofátlan végkielégítések" 98 százalékos különadóját. A képviselők pár nap alatt kitiltották a bírákat a pénzügyek közeléből alkotmányügyileg, és megszavazták a 98 százalékos adót, amit most mérsékeltek.
Azután elkezdődött az alaptörvény gránitba vésése. A koalíció kisöpörte az alkotmány-előkészítés területéről az ellenzéket, azután zavaros ötletekkel kezdte lefokozni az Alkotmánybíróságot. Szerencsére megrekedt az ötlet szintjén, de szerették volna megszüntetni, a Legfelsőbb Bíróságra száműzni, talán valami ügyszakként, és elvonni a törvényt megsemmisítő jogát, hogy csak véleménynyilvánításra szorítkozhasson.
Paczolay Péter (kiverte a biztosítékot, hogy bocsánatot kért Örményországtól az azeri baltás gyilkos kiadása miatt), már a rendszerváltás idején ellenezte, hogy kétharmados többséggel, minden egyéb biztosítékot mellőzve szabadon lessen farigcsálni a jogrendet. Most örülhet a kétharmad "önmérséklésének", hogy megmaradt a bíróság "alkotmányvédő" szerepe, de "jóval határozottabban kell fellépni amellett, hogy az alkotmányosság érvényesüljön és a parlament, a politika tiszteletben tartsa az alkotmánybíróságok döntéseit". Ezért legtöbbet a bíróság tehetne. Ezzel szemben még a konzervatív jogászok többsége is úgy véli, hogy az Alkotmánybíróság engedékeny a kormánnyal szemben, eltűri a kétharmad selejtes törvényhozási bacchanáliáját. Ellenvetés nélkül fogadja el, hogy elveszik a trafikosok boltjait, átmegy rajta az amúgy is vitatható fővárosi választójog, amit az utolsó pillanatban megbuherálnak. Azt sem kifogásolta a bíróság, hogy parlamenti választás durván sérti a szavazategyenlőséget. Ellenvetés nélkül elfogadja az internetes véleménynyilvánítást korlátozó szabályokat. Elmeszelte a takarékszövetkezeteket, a pénzpolitikai "közérdek" korlátozhatja a tulajdonjogot. Elnézi a parlament mulasztásait, és békén hagyja a visszamenő hatályú törvényeket. A semmisségi törvényre rábólint a testület, kihajigálják a 2006-os zavargások csaknem összes ítéletét.
Üdvözöljük, hogy papíron megmaradt az "alkotmányosságisten" alkotmányvédő szerepe, de sok reményt ne fűzzünk a Fidesz most alakulgató szervezetének kormány közeli tüsténkedéséhez.
