Az üzletes sajtó műfölháborodási görcsöket kapott attól a nyilatkozattól, amely a Fejérváry-kormány egy volt miniszterének tollából a minap egy bécsi lapban megjelent. Úgy látszik, hogy a nyilatkozat az aranymagon hizlalt sajtómadarak gazdáinak az elevenére tapintott s hogy nagyon kellemetlen lehet a koalíciós uraknak az, amikor nem a bécsi lapoknak Budapesten lepénzelt tudósítói, hanem egy elfogulatlan és nyílt szemű ember mutatja be politikai arcképüket az osztrák közvéleménynek.
Mivel mindabból, amit a Fejérváry-kormány volt minisztere elmondott, megcáfolni semmit sem tudnak s főképpen, mivel semmit sem tudnak fölhozni ama megdönthetetlen igazság ellen, hogy Magyarország politikai és szociális bajai csakis a demokrácia útján orvosolhatók: nyomorult tehetetlenségükben a névtelenül megjelent nyilatkozat íróját szaglásszák és éppen olyan otromba, neveletlen, mint aminő alaptalan támadásokat intéznek — Kristóffy József ellen.
Vezet ebben a gyalázkodó kofálkodásban a „Budapesti Hírlap", amely mocskossági szótárát egészen kifosztja avégből, hogy az általános választójog propagálásával halálos bűnbe esett Kristóffyt lekicsinyelhesse, nem tudva azt, hogy az a vásári gyalázkodás, az a nevetséges műdüh csak azt piszkítja be, aki alkalmazza és nem azt, aki ellen irányítják. A „B. H." tajtékos támadása minden gondolkodó ember szemében megnöveli Kristóffy értékét, mert csak a népre és országra nézve jó, hasznos dolgokat adhat az, akit az országrontás lapja, a „B. H.” ennyire gyűlöl.
Mulatságossá teszi az egész dolgot Kristóffynak a „Pester Lloyd" pénteki esti lapjában megjelent nyilatkozata, amely szerint a „N. W. Tageblatt-ban megjelent cikk nem az ő tollából való. Kristóffy kijelenti, hogy a cikk nem tőle való, de egyetért azzal, a Fejérváry-kormányra vonatkozó részek kivételével. Majd így folytatja:
„Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar válságot apró engedményekkel nem lehet megoldani. A betegség fészke mélyebben ül sokkal általánosabb, semhogy nemzeti cafrangokkal segíteni lehetne rajta. A baj gyökere a parlamentben van . . . A bajok gyökeres orvoslását csak olyan parlamenttől várhatni, amelyet nem közjogi ideológiák, hanem gazdasági és szociális szükségletek vezetnek munkájában. Ilyen képviselőház pedig csak az általános, titkos és egyenlő választójogból születhetik meg."
Népszava 1908. szeptember 18.