Éppoly hihetetlen, mint borzalmas hír terjedt el Genfből. Svájcz egyik fővárosából; Erzsébet magyar királynőt, a ki rövid idő óta üdül a svájczi hegyek között, egy olasz anarkista orozva meggyilkolta. A gyáva gaztett részvétet és gyászt kelt mindenütt.
A gyilkos merénylet fölháborítja az emberi érzést és az emberi észt egyaránt. Ki lehetett a szelíd, beteges királynőnek ellensége és mily okok késztették az orgyilkost undok tettére?
Szomorú, izgató hír futotta be szombaton délután a világot: Erzsébet királynőt a genfi tó partján, a hol egészségének helyreállítása végett keresett üdülést, orozva meggyilkolták. A királynő, a ki már huzamosabb idő óta betegeskedett, a nyárt a hesszeni Nauheim fürdőben töltötte és néhány nap óta a genfi tó mentén levő de Caux hegyi szállodában tartózkodott. Szombaton délután egy órakor elhagyta lakását, hogy a gőzhajóval a tó másik partjára keljen át. Útközben egy ember rohant rá és szívébe mártotta tőrét. A királyné elalélt, de nemsokára ismét magához tért és még volt annyi ereje, hogy a gőzhajót elérje, ahol azonban elájult. A hajóskapitány nem akarta elindítani a hajót, de a királynő kíséretének óhajára ezt mégis megtette. Néhány percz múlva azonban visszatért a hajó és a haldokló királynőt rögtönzött hordágyon lakosztályába szállították, a hol néhány pillanat múlva meghalt, a nélkül, hogy eszméletre tért volna.
A hivatalos hírek így közlik a királynő halálát, de ezen hírek a borzadalmas esetet nem elég világosan tükrözik vissza. A királyné beteg volt és kellett kíséretében embereknek lenni, a kik láthatták, amint az orgyilkos rárohant és a kik megakadályozhatták volna a merényletet. Még rejtélyesebb az a körülmény, hogy a halálra sebesített királynőt miért nem vette kísérete rögtön ápolás alá és miért kényszerítették a hajóskapitányt a gőzhajó elindítására, daczára annak, hogy egy haldokló volt a hajón.
Az orgyilkost nyomban letartóztatták. Luccheni a neve, anarkistának vallja magát, és Pármából (Olaszország) származik, de közvetlenül Párisból jött Genfbe. Akár „anarkista", akár nem: annyi bizonyos, hogy ezen orgyilkosság egy gaztett, amely mindenkiben csak a legerősebb undor és legmélyebb felháborodás érzetét keltheti.
Népszava 1898. szeptember 13.