A galériában egyébként egy másik speciális, mozgássérültek számára kialakított lift is található, melynek telepítése teljesen ésszerű és indokolt - hiszen nemcsak egy magasabb "küszöböt" kell áthidalnia. A helyzet abszurditását még inkább fokozza, hogy az emelőliftet sem a mozgássérültek, sem kísérőik nem tudják zökkenőmentesen használni: beindításához ugyanis egy kulcsra van szükség, amit a galéria személyzete birtokol.
Csakhogy a kulcs őrzője - eddigi tapasztalatok szerint - nem mindig áll rendelkezésre, így hiába áll használatra várva a milliós szerkezet, a "küszöb" továbbra is akadályt jelent. Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon nem lett volna egyszerűbb - és lényegesen költségkímélőbb - megoldás mondjuk egy fából vagy a ma olyannyira divatos látványbetonból készült felhajtóval áthidalni a problémát?
Ahhoz még kulcs és rámpakezelő személyzet sem kellett volna. Milassin Levente, a XI. kerületi önkormányzat sajtófőnöke szerint az akadálymentesítés így felel meg az uniós követelményeknek: a lift beépítése tehát "kötelező" volt. Rámpát pedig azért sem lehetett volna építeni, mert az Országos településrendezési és építési követelményekben előírt paraméterekkel azt nem lehetett volna szabályszerűen kivitelezni.
Így maradt a méregdrága, 1,66 millió forintos emelőlift, amelyet a tervező és a kivitelező - reményeink szerint - pusztán a szabályozások "nyomása" miatt és a mozgássérültek iránt érzett tisztelettől és jó szándéktól vezérelve döntöttek a drágább megoldás mellett. Már csak egy mindig szolgálatkész liftkezelőt kellene megfizetni.