- Ha nyerünk, minden rendben?

Hirtelenjében mindenki ráébredt arra, hogy valami nem stimmel a magyar labdarúgásban. Csányi Sándor konzultálni óhajt a szakértőkkel az első Eb-selejtező tapasztalatairól, ezek után dönt Pintér Attila sorsáról az általa vezetett MLSZ.

Juhász Roland csapattag szerint világos tervekre volna szükség a hogyan tovább témakörben, a honi "szakemberek", akik ugyancsak soha semmit el nem értek, nekiestek a szövetségi kapitánynak, kritizálják hadrendválasztását, meg nem mutatkozó elképzeléseit, a Bors újság pedig máris azt pedzegeti, hogy Pintér mellett a szövetség első emberének is azon nyomban távoznia kellene.

A felháborodás meglepetésről árulkodik, miközben engem épp a felháborodás lep meg igazán. Mi másra számítottak?  Mi táplálta a bizalmukat? A magyar klubcsapatok "remeklése" a nemzetközi porondon? És egyébként meg mitől lenne most más a helyzet, mint az északírek elleni blamázs előtt? Ha 2-1-re Dzsudzsákék nyernek, attól a magyar labdarúgás bármennyivel előrébb tart?

Most mindenki Pintér felelősségét firtatja, s a kritikák többsége nyilván jogos is. Csakhogy épp a lényeg veszik el a részletekben: a magyar futball olyan mélyen van, hogy egyetlen tréner onnan kiráncigálni nem tudja.

Persze, lehet azon vitatkozni, hogy Pintér kinevezése jó döntés volt-e (dehogy volt!), s hogy az MLSZ-nek az elhibázott lépés ódiumait viselnie kellene-e (egyértelműen!), mégis lényegtelen mindez, mert lényegtelen, ki a szövetségi kapitány.

El kellene felejteni kvalifikációs ciklusokban gondolkodni. Hosszú távú tervek kidolgozására, megvalósítására kellene összpontosítani. Igaz, mindez roppant nehéz, amikor a kormány mihamarabbi eredményeket vár el a sportágba zúdított milliárdok fejében.

Ha Orbán Viktor úgy ítéli, hogy stadionok nélkül nem lesz itt valódi futball, akkor sorban (sz)épülnek majd az arénák, függetlenül attól, hogy a szurkoló a stadiont egyszer megnézni, de oda inkább azért járna, hogy normális akciókat lásson.

Akciót általában játékosok és nem létesítmények vezetnek, úgyhogy talán valódi futballisták kellenének ide. Valódi futballisták neveléséhez pedig megfelelő szakemberekre volna szükség. Mára az MLSZ legalább eljutott odáig, hogy ráébredt erre, s mind nagyobb hangsúlyt fektet a képzésükbe.

Újat feltalálni nem kell, csak elsajátítani azt a tudást, amit másutt már megszereztek. Ahogy anno a céhek inasai akkor kaphattak szakmát, ha külföldön évekig pallérozódtak, a sportág trénereit is neki kellene ereszteni a világnak, mert szaktudásban évtizedekkel vannak lemaradva kollégáiktól, másutt nyitottakká válnának az újra, a hazai gőg ugyanis gátja a fejlődésnek.

A sportágban rendre döbbenetes történeteket hallani arról, mennyire nem vevők az edzők az újra. Állítólag még a szövetségi kapitány is azzal utasította vissza a másutt mindennaposan használt elemző-szoftver alkalmazását, hogy ő e nélkül nyert bajnokságot…

Kíváncsi lennék a kapitány és stábja azon anyagára, amelyet az északírekről készítettek, mit írtak össze, mi mindenre hívták fel a figyelmet, s hogyan várhatta azt Pintér, hogy öt védővel áll majd fel a rivális, amikor ebben az évben valamennyi meccsét négy bekkel játszotta le.

Akárhogy is, el kellene fogadni: semmi esélyünk Eb-n vagy vb-n részt venni, mert a futballunk összességében alkalmatlan erre. S akkor nem érnének bennünket kellemetlen meglepetések. Reális helyzetértékelés híján kapkodva költi el a sportág a tömérdek pénzt, amire a sportág szereplőinek befektetésként kellene tekinteni, nem pedig a megnövekedett jövedelem lehetőségének…

Úgy hírlik, amennyiben Bukarestben is elbukik majd október 11-én a válogatott, Pintérnek megköszönik a munkát. De az esetleges személycserétől még nem változik semmi.