Augusztus 20-ikán a szónokok sosem felejtik el hangsúlyozni, hogy a magyarság számára a kereszténységen és Európán kívül más alternatíva nem létezik. Igazuk van. Ezt az alapvető igazságot értette meg első királyunk és népe fennmaradása érdekében - néha kegyetlen eszközök bevetésével - érvényesítette felismerését. Ha ő nincs, a magyarság a korabeli nomád népek - avarok, besenyők stb. - sorsára jut: eltűnt volna. István sikeres külpolitikát folytatott. Korrekt kapcsolatokat épített ki más országokkal és ilyen módon védte, érvényesítette népe érdekeit.
Orbánéktól viszont mit látunk? Lassan már egész Európával összerúgta a port, több nyugati politikus komolyan feltette az utóbbi időben a kérdést: meddig kell még elviselniük Orbánt és felvetődött az ország szavazati jogának felfüggesztése az Európai Parlamentben, a Magyarországot megillető eu-s pénzforrások időleges befagyasztása. Ez az a híres "érdekvédelem"? Ha igen, akkor ebből nem kérünk. Jó lenne, ha a "nemzet miniszterelnöke" nemcsak szavakban, hanem tettekben is követné I. Istvánt és gyakrabban olvasná a nagy király Imre fiához írt sorait. Az "Intelmek"-ben olyan dolgokat írt le, amelyekkel sok tekintetben megelőzte korát és ma is időszerűek. Mindenesetre a tusványosi beszédét követő rengeteg külföldi bírálat hatására - úgy látszik - Orbán megijedt és legutóbbi nyilatkozatában már finomítani igyekezett a szabadegyetemen elmondottakon. Lehet, hogy kijózanodott?
Bár nagy tétekben nem mernék rá fogadni, de lehetséges. Csak nehogy késő legyen.