- Adjak kölcsön egy esernyőt a kampányidőszakra?
- Nem hiszem, hogy esernyőre lenne szükségem. Eső ellen egy esőkabát is megteszi.
- És van alkalmas "esőkabátja" a következő hetekre, olyan, amely megvédi a víz, a vizes botrányok, s a kampánytámadások ellen?
- A vízzel kapcsolatban szerintem a legfontosabb probléma a fővárosban élők számára a Duna. Ezzel szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy a Duna partjára gyakorlatilag nem lehet lemenni Budapesten, a partszakasz el van választva a várostól és a városlakóktól, pedig fontos része lehetne a fővárosnak, ha be lenne kapcsolva a város életébe. Ha az eltelt években gondoskodtak volna arról, hogy olyan hajók legyenek a Dunán, amelyek valóban alkalmasak a közlekedésre, vagy ha a Duna partján - mint régen - uszodák, s szórakozóhelyek lennének úgy, mint ahogy az a világ folyóparti nagyvárosaiban szokás…
- Értem, hogy rögtön várospolitikai kérdésre tereli a szót, de kötöm az ebet a karóhoz: megfelelő fegyverzettel van felvértezve erre a kampányra?
- Megfelelő a fegyverzetem. Buda védőszentje egyébként Pallasz Athéné, akinek a Szentháromság téren lévő szobrát nagyon sokat nézegettem gyerekkoromban. Ma is úgy gondolom, hogy komoly védelmet jelent Budapestnek, így fővárosiként nekem is.
- Akkor mégis miért számít, hogy van-e eső aznap, amikor programot hirdet?
- Szakadó esőben kíséreltem meg a humor eszközével élni, ám - úgy tűnik - ez egyes médiamunkások értő füle számára nem volt fölfogható.
- Mindenesetre többüket megnyugtatással tölthette el, hogy tegnap nyilvánosságra hozta a programját. Mi az, amit minden budapestinek tudnia kell az elképzeléseiről?
- Budapest jobbat érdemel, mint amit ma kap. Ez a fő üzenet, amely magában foglalja ennek a választásnak a tétjét. Öt évre, tehát egy kormánycikluson átívelő főpolgármesteri időszakra választanak a budapestiek vezetőt, méghozzá egy olyan helyzetben, amikor a főváros döntése az országos hangulatot is befolyásolhatja, itt lehet ugyanis reálisan megtörni a Fidesz kétharmados uralmát. Budapest márpedig megérdemli, hogy a döntések itt szülessenek, s ne Felcsúton a fővárosiak bevonása, megkérdezése és érdekeik figyelembevétele nélkül. Az én programom azt ígéri, hogy magunk dönthetünk, mi fővárosi lakosok, a helyi kisközösségek - természetesen a szakértők és a civilek álláspontját kikérve - például arról, hogy mit és hol fejlesztünk. Mert látni kell: az utóbbi négy évben Budapesten csak olyan projektek és programok valósultak meg, amelyeket már a korábbi ciklusokban kezdtek el vagy készítettek elő, s ezek mind európai uniós forrásból készülhettek el. A Fidesznek elkötelezett főpolgármester eközben nemhogy újabb fejlesztések terveiről gondoskodott volna, de arra sem képes, hogy a fővárosiakat alkupozícióba hozza akkor, amikor már elhangzott az a kormányzati fenyegetés, hogy Budapest súlyát és jelentőségét figyelmen kívül hagyva megfosztják a fővárost az uniós fejlesztési forrásoktól.
- Tarlós István korábban lényegében deklarálta, hogy nem a fejlesztések, sokkal inkább a városműködtetés a célja.
- Ehhez képest az elmúlt években Budapest lerongyolódott, az alapvető közszolgáltatások minősége pedig csak romlott. Ha valaki végigmegy a Rákóczi úton, akkor tisztán látszik, hogy ez a lerongyolódás mit jelent. Városműködtetési prioritásról tehát nincs szó. Eközben a Fidesz főpolgármesterének regnálása idején Budapest vagyonának jelentős részét elvették, először az egészségügyet, aztán az oktatási intézményeket, most pedig a közművekhez nyúlnak hozzá. A városvezetés pedig semmit nem tett annak érdekében, hogy ez a hatalmas érték megmaradjon a budapestiek számára. Kifosztják Budapestet, miközben a főváros, illetve az itt élők hozzájárulása az ország költségvetési bevételeinek 60 százalékát teszi ki. Ehhez képest aránytalanul kevés pénzt hagy a kabinet Budapesten arra, hogy a fővárosiak eldönthessék, mire és hogyan kívánják fordítani.
- Ön megkérdezné a budapestieket arról, mire költenének?
- Rendszeres egyeztetést tartanék a budapestiekkel.
- Nemzeti konzultációkra gondol?
- Nem. Én érdemi fórumokról beszélek, ahol a város lakói, civil szervezetei és szakértői valóban kifejthetik a véleményüket például arról, akarják-e, hogy egyetlen ember költözzön a budai Várba, vagy ehelyett inkább egymillió embernek váljon biztonságossá a közlekedése.
- A kormány azt állítja, a Várnegyed rekonstrukciója a főváros kulturális és turisztikai életét is felpezsdíti majd.
- Ilyen tervek nincsenek. Csak az a nyilvános, hogy látogatható elnöki rezidenciát telepítenének a királyi palotába, amelynek a megépítése - sőt, már a tervezése is - horribilis összegbe kerül. Önmagában az, hogy a múzeumokat kiviszik a Várból, azt eredményezi, hogy egy üres, lepusztult épületegyüttes marad a helyükön, amelyet azonnal át kell építeni függetlenül attól, miként hasznosítják később. Tehát a múzeumi negyed létrehozására szánt összeghez hozzá kell adni a Várnegyed rekonstrukciójára fordítandó pénzt, és ez együtt annyi, amennyiből a négyes metrót megépítették. Valóban ezek a legsürgetőbb beruházások pillanatnyilag Budapesten?
- Akkor mi lenne a legsürgősebb kulturális beruházás?
- Ezen a területen ma Budapesten nem ilyen horribilis költségű projektek kellenek, hanem az, hogy a főváros megfelelő módon támogassa mindazokat a kulturális intézményeket, csoportokat és alternatív kezdeményezéseket, amelyeknek veszélybe került a működésük. Néhány millió forint egy-egy ilyen civil szervezetnek, műhelynek adott esetben az életet jelentheti. Budapest egy eklektikus kultúrájú főváros, ahol mindenki megtalálhatná az őt érdeklő művészeti formát. Hogy ehhez a fővárosi önkormányzat mennyi pénzzel és milyen módon járul hozzá, szakembereknek kell eldönteni, nem pedig a főpolgármester ízlésének.
- Tehát főpolgármesterként szabadságot hagyna ebben?
- Mindenképpen, kiemelve azt is, hogy aminek közönsége van, azt nyugodtan csinálhatják a kulturális műhelyek, de nem biztos, hogy minden esetben közpénzből kell csinálni. Ha megnézzük épp a Pozsonyi Piknik történetét, az sem egy állami, vagy fővárosi beruházás keretein belül jöhetett létre, hanem helyi kezdeményezésként. És láthatjuk, milyen igényes programot hoznak össze évről-évre, amiben ezerszer nagyobb a kultúraterjesztés lehetősége, mint egy ma támogatott színházban. Ezeket a kezdeményezéseket kell felkarolni; a fővárosnak segítenie kell a kultúrát, csakúgy, mint az utóbbi időben méltánytalanul elhanyagolt oktatást. Támogatni kell a tehetségek kibontakozását, ahogyan a hátrányos helyzetű fiatalok fejlődését is, az önkormányzatnak igenis ki kell vennie a részét ebből. Létre lehet például hozni egy fővárosi oktatásminőség-ellenőrző szervezetet, s bele lehet szólni abba, hogy jobb legyen az oktatás színvonala Budapesten.
- Ha már oktatás, akkor iskolakezdés és hatalmas dugók. Tarlós a felelős a közúti káoszért?
- Nyilvánvaló, hogy súlyos városvezetői hiba történt. A korábbi években nagyon vigyáztak arra, hogy szeptember elsejére minden ilyen jellegű fővárosi beruházás befejeződjön, vagy legalábbis be kellett fejeződnie. Főpolgármesterként ragaszkodni fogok ahhoz, hogy minden közbeszerzést úgy írjanak ki, hogy a közmű- és útfelújítások az iskolakezdésre befejeződjenek. Ebben az évben későn, és részben rosszul írták ki a közbeszerzéseket, hiszen nem az iskolakezdéssel és az emberek életével foglalkozott a városvezetés, hanem azzal, hogy a választásra időzítse az átadásokat. Ennek eredményeként pillanatnyilag nem lehet közlekedni Budapesten.
- Autóval nehezen, de kérdéses a tömegközlekedés működésének biztonsága is.
- Pontosan. 2008-ban a BKV már letett az asztalra egy anyagot, amelyben leírta, hogy milyen állapotban van a fővárosi közlekedési infrastruktúra. Ezt a jelentést Tarlós István és Vitézy Dávid is megkapta. Kérdezem én, hogy 2010-ben, amikor hatalomra, illetve pozícióba kerültek, miért nem kezdték rögtön azzal, hogy elindítják az ebben leírt problémák orvoslását, és ehelyett miért a felszínen jól látható buszbérléssel foglalkoztak?
- Az nyilván többeknek tetszik.
- Igen, Orbán Viktorral végigbuszozni az Andrássy úton és beszélgetni a Balettintézet eladásáról nyilvánvalóan látványosabb dolog, mint azzal foglalkozni, hogy a fővárosban futó villamossínek körülbelül 70 százaléka felújításra szorul, a buszok koszosak és büdösek, a trolikat pedig rendre az utasok tolják. Ráadásul augusztus 31-ig ki kellett volna hirdetni a trolibuszokra vonatkozó közbeszerzés eredményét, ám a mai napig nincs erről hír, miközben a késlekedés veszélyezteti a fővárosi trolibusz-közlekedés működését.
- Ha már veszélyt említ; az elmúlt hetek kiemelkedő kampánytémájává vált a 3-as metró ügye.
- A 3-as metró kérdése nem kampánytéma, hiszen megengedhetetlen kockázat, hogy egy olyan baleset következzen be, mint Moszkvában, ahol a metró vakvágányra futott és emberek haltak meg. Azonnal meg kell vizsgáltatni a 3-as metró állapotát nemzetközi szakemberekkel, hogy megnyugtató szakvéleményt kaphassunk arról, biztonságos-e. Emellett pedig minden lehetőséget fel kell használni ahhoz, hogy a biztonságos működtetéshez elengedhetetlen felújítás minél hamarabb megtörténjen. Új kocsikat kell venni, s mindent el kell követni annak érdekében, hogy ez uniós források bevonásával történjen, ne pedig a jövőnket eladósító kölcsönből. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy a közlekedésfejlesztésre fordítható uniós források teljes összegét vidéken kívánja elkölteni a kormány, ahelyett, hogy ennek legalább arányos részét Budapestre, s a fővárosiak biztonságos közlekedésére fordítanák. Hogy az összeg nagyságát érzékeltessem, emlékeztetnék, hogy a jegybank Matolcsy György vezetésével 200 milliárd forintot nyomott ki négy alapítványba. Ennyiből bőségesen rendbe lehetne hozni a 3-as metrót, új kocsikkal és az infrastruktúra rendbetételével együtt.
- Igen ám, de ahogy említette is, a kormány vidékre kíván koncentrálni.
- Mesterségesen generál a kabinet vidék-főváros ellentétet. Nincs ilyen valójában, Budapest senkitől nem vesz el akkor, amikor a neki arányosan járó uniós fejlesztési forrásokra igényt tart. Ráadásul országos érdek, hogy a budapesti közlekedés működőképes legyen.
- A BKV finanszírozásának kérdése is országos érdek?
- A BKV nem fog működni rendszeres állami támogatás nélkül. A BKV költségeinek egyharmadát jegybevételekből kell finanszírozni, egyharmadát a főváros adóbevételeiből, egyharmadához pedig feltétlenül kormányzati támogatás kell. Ám ez utóbbi nem lehet minden évben különböző alkuk tárgya, erre fix forrást kell biztosítani a kormánynak, amit törvényben rögzítenek, ha úgy tetszik, kétharmados törvényben.
- Ha Tarlós nem is sok mindenben konfrontálódott, de a BKV finanszírozásának ügyében többször is ütközött a kormánnyal.
- Ebből is látszik, hogy egy olyan főpolgármester, aki ízig-vérig a kormánypárt embere, nem tudott és nem is tudna a jövőben sem eredményeket elérni. Egy, a kormánnyal szembeszállni képes főpolgármester jobban tudja képviselni a fővárosiak érdekeit.
- Egyébként a főpolgármester reagált a kihívására, s hajlandó a nyilvános vitára?
- Engem nem hívott, hogy válaszoljon a felkérésre. Én azonban nem álltam el a szándékomtól, örömmel vitázom Tarlós Istvánnal.
- Ismerve Tarlós kommunikációs stílusát, nem tart attól, hogy egy ilyen vitában nem vinné sikerre önt a szakmapolitikai felkészültsége?
- Lepereg rólam a politikai mocskolódás. Halk szavú vagyok, de döntésképes, s megmondom a magamét a megfelelő pillanatban.