Szomorú hétvégéjük volt a minap a nyugati sajtó hangadó szerkesztőségeinek. A szerzőiket éjszaka az ágyaikban kiverte a hideg veríték, mert lehangoló minősítést kaptak Kovács Zoltán államtitkár úrtól, az Orbán-kormány nemzetközi sajtólevelezőjétől. Bájos egyszerűséggel csacsiknak és szamaraknak minősítette őket, mert lapjaikban kifejtették véleményüket a magyar miniszterelnök tusványosi ideológiai fejtegetéseiről.
Megkapta a magáét a Washington Post, a New York Times, a Frankfurter Allgemeine, a Die Welt, a Le Monde, a Libération és folytathatnánk napestig. Hogyan jön ahhoz bármelyik kommentátor, hogy a maga szájíze szerint értelmezzen és magyarázzon? Si tacuisses, philosophus mansisses. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, tudták már ezt az ősi latin elmélkedők is.
Csak éppen Orbán Viktor nem tudta. Ő megítélhetetlen, bírálhatatlan. Kovács államtitkár úr a maga szellemi fölényével ismét kommunistázott, emlékeztetett rá, hogy a marxisták szerint Lenin elvtárs tézisei kétségbevonhatatlanok voltak, amit értelmezhetünk akár úgy is, ma hasonlóképpen kétségbevonhatatlanok Orbán elvtárs tézisei. Még keményebb kioktatásban is részesültek ezek a rövidlátó nyugati cikkírók, Kovács úr emlékeztette őket, hogy az Orbán beszédeket olvasni kell, nem kommentálni.
Ez a fölényesen gúnyolódó megállapítás, amelyben a gyöngébbek kedvéért többször is elhangzott a "csacsiság, szamárság" jelző, azt volt hivatott megmagyarázni, hogy az államtitkár úr, igaz, nem teljesen szokatlanul, miért írt levelet a bírálni merészelőknek, miért oktatta ki őket. Eredeti módszer, hiszen annakidején a Pravda és az Izvesztyija általában nem levelezett a vele nem egyetértő redakciókkal, egyszerűen háborús uszítóknak, reakciósoknak kiáltotta ki őket. Nem kellett még érveket sem keresni. Nem tette ezt Kovács úr sem, csak magabiztosan, büszkén szamarazott. Megtakarította még azt is, hogy részleteiben kifejtse, miért kárhozatos a liberalizmus, miért kell örökérvényűen száműzni a magyar politikai szótárból, de kivált a mindennapi gyakorlatból. Miért kell az átkozott múlt rekvizitumának tekinteni, szitokszónak tartani. Lehet persze a hazai befektetések serkentése helyett elfogadni a liberális világrendszer euróit, de képviselőinek a szavát kell szegni, megsértődni, ha mást mondanak. Fölfedezni a "munkaalapú társadalmat", fölényes magabiztossággal kifejteni, mennyire humánus az éhbér határán fizetett közmunka, és vele szemben milyen embertelen a piacgazdaság.
Hetekkel vagyunk az önkormányzati választások előtt, kellemes és jó, hogy egyes sajtóorgánumokban, (egyesekben, de a közszolgálatiakból hiányoznak, száműzöttek) sokoldalú vitákat nézhetünk, hallgathatunk. Naponta sugároznak polemizáló műsorokat, amelyekben a két oldal meghívott képviselői kifejthetik véleményüket. Aligha lehet központi utasítás arra, (bár lehet, hogy van is ilyen) hogy fideszesek, KDNP-sek és egyebek beszéljék túl a másik fél képviselőit, akik ezt rendszeresen meg is teszik. A mintegy fél órát kitömik szónoklataikkal, a vitapartner lehetőleg csak szusszanásnyira juthasson szóhoz, számukra ez az ideális demokrácia.
Eközben Kovács levelező államtitkár úr példáját követve ezekben a vitaműsorokban ők is sértődötten üzennek a nyugati lapoknak, csak nem akarják azt állítani, hogy a Fidesz Magyarországon nincs teljes körű, korlátlan sajtószabadság? Már hogyne volna, amikor mi kormánypártiak szabadon megszólalhatunk az ATV kamerái előtt! A magyar nyilvánosságban minden vélemény elhangozhat és megjelenhet, annyi az internetes honlap, akár a nyű. Beszélhet a Klubrádióban is az, aki akar, száműzve az ország nagy részéből, hiszen jobbára már csak Pesten fogható. Akárcsak az ATV is sugározhat az ország kis részében, miközben az M1-en, az M2-ön, a Duna tévében és a Kisdunán, a Hírtévében (az Echot felejtsük el) coki az ellenzéki véleményeknek. A sajtószemlékben Népszabadság, Népszava, Élet és irodalom, stb. nem létezik. Hát nem ideális, az eszmék szabad áramlását korlátozó sajtószabadság? Hát nem hazudik szemérmetlenül a nyugati sajtó?
De cifrázzuk tovább. Hirdetést elhelyezni az elátkozott lapokban, tévékben, rádiókban nem tanácsos, mert aki ezt kockáztatná, kellemetlenségeknek teszi ki magát. Ha viszont egy külföldi vállalkozás (RTL klub) mégis megteszi, kap nyugati cégektől hirdetést, külön törvényt hoz az országgyűlés könyörtelen megbüntetésére, mert szakított kereskedelmi hagyományaival, híradóiban helyet kapnak kormányt bíráló tudósítások is. Nem meglepő ma már ez sem, mert a kétharmados parlamenti többség sorozatban gyártja az ellenzéket gyötrő törvényeket.
Megtörténik az erősen kritikus Nyugaton is, hogy önkormányzati választásokon, Európa-parlamenti szavazásokon, az ottani kormánypártok kínos vereséget szenvednek, veszítenek nagyvárosokat, megyéket. Utána azonban nem hoznak sebtében új választási törvényeket, nem húznak meg új körzethatárokat, nem szüntetnek meg választott közgyűléseket, amelyekben Isten ne adja, az ellenzék megszorongathatja a kormánysorokat. Az illiberalizmus az üdvözítő, és ha ezt NATO tagállamokban, uniós vidékeken nem értik az ottani hírmagyarázók, akkor csacsik és szamarak.
Ugye, Kocsis Zoltán sajtólevelező államtitkár úr, és nem kevésbé szigorú főnökei?
