Teljes mértékben egyetértek Fekete György írásával, amelyben Heller Ágnes magyarázkodását kritizálta Kertész Imre kitüntetésével kapcsolatban. Amikor a kitüntetésről szóló hír felröppent azt gondoltam - én naiv -, hogy ezt a jobboldal lakájmédiája által nevezett "Imre Kertész" gondolkodás nélkül visszautasítja. Visszautasítja, mert a náci szennylap és tv "Imre Kertésznek" hívja, és a Bayer Zsoltnak nevezett komcsiból lett jobboldali "újságíró" pocskondiázta folyamatosan. Visszautasítja, mert a névrokonát, Kertész Ákos írót, kortársát a náci csürhe kiüldözte az országból. Visszautasítja, mert a Szabadság téren gyalázatos, történelem-hamisító szobrot avatnak azoknak a jóváhagyásával, akiktől a díjat átveszi. Visszautasítja, mert magát demokratának tartó ember nem vesz át díjat diktátortól.
Kertész Imre nem ezt tette. Átvette, mosolygott, kezet fogott a hatalmasokkal. Emlékszem, hogy a szocialista vezetés idején is volt olyan kitüntetett, aki nem a regnáló hatalom értékrendjét vallotta magáénak. (A nevére nem emlékszem, de "viselkedése" a díjátvételénél azt a farizeus viselkedésmódot testesítette meg, amit mélységesen megvetek.) A "díjazott" ugyanis átvette a díjat (plusz a mellé járó több milliós összeget), de nem fogott kezet a díjátadó Gyurcsány Ferenccel. Micsoda karakán ember az ilyen! Utálom, aki a díjat adja, ezért - megvetésem jeléül - nem fogok vele kezet, de a pénz az mindig jól jön, ezért a díjat elfogadom. Ez az igazi jobboldali, konzervatív értékrendszer alaptézise.
Csak remélni merem, hogy Kertész Imrét nem a díjjal járó pénzösszeg inspirálta a ceremónián való részvételre.