"Nagyon sokat vezetek. Vezetés közben hatékonyabban tudom intézni a feladataimat, de sokszor a többórás út végigtelefonálása után is maradt még hiányérzetem. Aztán egyszer elindultam a Magyar Borok Útja Rallyen. Az addig halaszthatatlannak hitt hívások átütemezésre kerültek. Sorra látogattuk a különböző borvidékek pincéit, fogytak a kilométerek, érkeztek a borok, pálinkák.
Azok, akik aznap már nem vezettek kedvükre végigkóstolhatták a kínálatot. A borászok elégedetten és büszkén láttak vendégül több százunkat. Egyszerűen jól éreztem magam, sajátomnak tekintettem azt a tájat is, ahol előtte sohasem jártam. Sőt, úgy éreztem, mintha még a borokhoz is közöm lenne.
Korábban hosszú évek során csak akkor tudtam igazán kikapcsolódni, ha átléptem az országhatárt és megfelelő távolságra kerültem a napi gondoktól. Ez az első rallyen való részvételemmel megváltozott. Persze ehhez komoly segítséget tud nyújtani egy megfelelő gondossággal, tapasztalattal és empátiával kiválasztott pohár bor.
Általános vélemény szerint azok a népcsoportok élték túl nagyobb eséllyel az elmúlt járványokkal, háborúkkal teli évszázadokat, amelyek megfelelő mennyiségben fogyasztottak alkohol tartalmú italokat. Szóval valószínűleg a véremben van a magyar bor szeretete."
