- Nem arra célzott Orbán tusnádi beszédében, hogy a gazdaság rendbetétele érdekében bizonyos szabadságjogokat fel lehet függeszteni.
- Nem, hanem világosan arra célzott, hogy az civil szervezeteket kell fölszámolni. Olyan körülmények között, amikor a kormány ellensúlyát képező állami intézményeket már mind gúzsba kötötték, a sajtó szabadságát pedig megszüntették. Egyetlen ellensúly maradt: a nem kormányzati szervezetek, magyarul a civil társadalom önszerveződései. Ha ezt egy putyini ihletésű törvénnyel igyekeznek szétverni, mondván, külföldről nem fogadhatnak el támogatást, ez azt jelenti, hogy a civil szférát is bedarálja kormányzat –az illiberális, vezérelvű parancsuralom.
- De a kormányfő által példának hozott országok nem épp a sikeres gazdaságra utalnak?
- Csak Kínát és félig-meddig Törökországot lehet ezek közül gazdasági értelemben, rövidtávon sikeresnek minősíteni. Csak egyet felejt el a mi drága miniszterelnökünk: Magyarország kicsiny, nyersanyagban szegény, teljesen nyitott, felzárkózni kívánó uniós ország. Egy ilyen ország csak akkor tud fejlődni, ha világpiaci hatékonyságot mutat fel, ami alapján a világpiacon eladható termékeket gyárt. Ez fölösleges Oroszországban, amely belefullad az olajba, gázba, vasércbe és a többi nyersanyagba. Kína diktatórikus állama egyelőre sikeresen működtet egy elmaradott és gyorsan felzárkózó gazdaságot.
De a kínai gazdaság már olyannyira sokszínű, sokrétű és plurális szerkezetű, hogy gúzsba kötve érzi magát a diktatórikus felépítménnyel. Ezt előbb-utóbb le fogja vetni. A szabad piacgazdaság nem kéri, nem vágyja a diktatórikus politikai felépítményt. Épp fordítva – ez neki korlát. Éppen azért a mi zsarnokunk nemcsak a diktatórikus felépítményt ünnepli, hanem a piacgazdaságot is szeretné megszüntetni. Ha megszűnik az önálló vállalkozók szabad versenyén alapuló piacgazdaság, nincs aki a továbbiakban fellépjen a vezérelvű parancsuralom ellen!
- Minek köszönhető mégis a magyar GDP-növekedés?
- Nincs gazdasági növekedés. Annyira alacsony a múlt év azonos időszakának bázisa, hogy ahhoz képest a visszapattanás növekedésnek látszik. Magyarország az egyetlen a felzárkózó uniós országok közül, amely nem érte el még a 2005-ös bruttó hazai termékét sem. 2005-höz képest megelőzött minket Szlovákia, a mindhárom balti állam és Lengyelország is. Miről is beszélünk akkor?
- Tudja ön is, az „elmúltnyolcév”-ről…
- A 2009 előtti elmúlt hét év hibáit és mondhatnám bűneit nálam erőteljesebben kevesen ostorozták. Már 2002-ben előre kimondtam Medgyessy Péter programjáról, hogy nagyon súlyos károkat fog okozni. A baloldal bűne és felelőssége, hogy nyakunkra hozta a Fidesz-rendszert. Ugyanakkor ez nem csökkenti azt a felelősséget, amelyet az elmúlt öt évért már Fityesz-uraimék viselnek. Ők azok, akik a nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság adta lehetőséget nem tudták kihasználni olyan régóta esedékes szerkezeti reformokra, amelyek az országot intézményesen megerősítették és új növekedési pályára állították volna.
- Tetézi-e mindezt ön szerint a devizahitelesek várható „megmentése”:
- Nehéz ezt megmondani. Egyelőre az látszik, hogy már jogbiztonság sincs Magyarországon. A törvényhozást olyan mértékben alávetették a politikának, hogy annak napi ingadozásait követő szolgálóleányává süllyedt. A bíróságok nagyon nehezen tudnak a mindenkor érvényes silány törvényeknek megfelelő ítéleteket hozni.
- A Kúria – devizahitelesek ügyében hozott – döntésére gondolva, a bíróságoknak is van ebben felelősségük.
- A Kúria jogegységi határozatát én pozitívnak tartom, mert a kormány szándékával szemben kimondta, hogy a szerződéseket be kell tartani. Az új törvényt, amely rákényszeríti a pénzintézeteket, hogy rendkívül rövid idő alatt ők menjenek a bíróságra és bizonyítsák: nem jártak el tisztességtelenül, ugyancsak a kormány kezdeményezte. Ha a bíróságok a bankoknak kedvező ítéleteket hoznak, akkor megint mérges lesz a drága miniszterelnökünk. A bíróságok ugyanis még mindig megtartották függetlenségük maradékát. Jelzem, hogy már a nevek is sokat mondanak. Hogy Legfelsőbb Bíróságból lett egy Kúriánk, gyönyörűen kifejezi azt a tartalmat, hogy itt egy neokommunista rendszer épül újjá, amely minden erővel a mindenható, mindentudó és minden határon átlépő államot isteníti.
- Marx és mai követői ezt kikérnék maguknak.
- A neokommunista jelző jól kifejezi, hogy nemcsak a demokrácia teljes megszüntetéséről van szó, hanem ennél többről. Ez olyan világnézet, amelynek kétségkívül van piaca, elsősorban a rendszerváltás vesztesei között. De ez a fejlődési modell zsákutca. Én nem kívánom, hogy csőd legyen belőle, de hogy folyamatos válság és gazdasági stagnálás mellett társadalmi, kulturális és erkölcsi leépüléshez vezet, az biztos. Ezért ez a modell a magyar nemzet alapvető érdekei ellen való.
- Ki is mondta Orbán a napokban, hogy ő „harmadik utat” akar.
- Ez nem harmadik út. Ez egy régóta kitalált, sehová nem vezető fejlődési alternatíva. Azt kellene a társadalomnak megérteni, hogy nincs a szabad piacgazdasággal, az állam által minél élesebbre szabályozott versennyel szemben semmilyen más, jólétet eredményező alternatíva. Az Orbán által előhozott Szingapúr arra jó példa, hogy egy ötmilliós vegyes nép hogyan tud nulla nyersanyaggal tudásalapú, plurális gazdaságot és társadalmat létrehozni, hogyan tud minden erejével eredményesen beépülni a világgazdaság vérkeringésébe. Magyarország távolodik ettől.
- Sajnos, a baloldalon sem nagyon vannak olyan pártok, amelyek a piaci-elvű gazdaságpolitikát követnék.
- Ezért vagyunk mi kivételes párt. A MoMa a kapitalizmust gondolja az egyetlen lehetséges modern fejlődési modellnek. A kapitalizmus sok tekintetben egy rettenetes, embertelen rendszer. De minden más rendszerhez képest van egy nagyon fontos pozitív tulajdonsága: képes önkorrekcióra. Mindig tudja saját hibáit korrigálni, kiküszöbölni. Képes új intézményeket létrehozni, ellensúlyokat képezni. Teret ad a szabadságnak, a kultúra szabad áramlásának, a szabad véleménynek, új gondolatoknak. Annak, hogy a kisebbségek többséggé szerveződhessenek – adott esetben nemzetiségileg, adott esetben politikailag, hogy le tudják váltani a kormányt. Kapitalizmus nélkül garantáltan nincs demokrácia.
- Talán épp ezt nem sikerült az elmúlt 25 évben a magyar társadalommal megértetni: nem vevők a kapitalizmusra.
- Nem általánosítanék, de kétségtelen, van a magyar társadalomnak egy nem jelentéktelen csoportja, akik csalódtak a rendszerváltásban. A 90-es években – amit a rendszerváltás utáni átmenet fénykorának tartok -, egymillió munkahely szűnt meg az országban. Nem az a baj, hogy a munkahelyek megszűntek, mert többségükben hatalmas erőfeszítéssel eladhatatlan termékeket állítottak elő. A probléma az, hogy nem jött létre egymillió új munkahely, amely a világpiacon is eladható, jó minőségű termékeket állítana elő. Ehhez kellett volna az oktatás reformja, meg sok minden másé. De ezeket a reformokat a politikai osztály rendre megakadályozta, sőt 2000 után visszafordította. A rövidtávú pillanatnyi előnyökért feladtuk a reformok kritikus tömegét.
- Ebben mindkét politikai oldal felelős, ha nem is egyformán…
- Így van, ezért vagyunk mi az egyetlen politikai párt, amely tudja, hogy a kapitalizmus és a demokrácia egymástól elválaszthatatlanok. Hirdetjük, hogy hazánk jövője mindenképpen a nyugati civilizációban, Európában van. Az Európai Unió ellen, amelybe önként, népszavazás útján léptünk be, értelmetlen szabadságharcot folytatni. Éppen ellenkezőleg, ki kell használni az általa nyújtott előnyöket és minél mélyebben integrálódni.
- Hogy lehet ezt a programot eladni, hiszen az ön neve is szitokszóvá vált az elmúlt években?
- Nagyon fontos, hogy az ésszerű, szakszerű, stabil, kiszámítható és becsületes gazdaságpolitika mellett a hasonló társadalmi világkép is gyökeret verjen. Nem készítette fel a politikai osztály a társadalmat a kapitalizmusra? Magam részéről felkészítettem már 1995-96-ban azzal, hogy becsületes, kiszámítható politikát ígértünk. És meg is valósítottuk, ahogyan a mostani programot is meg szeretnénk valósítani.
- Inkább arra kérdeztem rá, hogy mitől olyan sikeres Orbán, és mitől olyan kevéssé az ön által képviselt szabadelvű kapitalizmus?
- Az Orbán-jelenség nem kizárólag magyar. A vezérelvű parancsuralom, amely ráadásul faji gőggel és törzsi nacionalizmussal fűszerezi meg az államközpontú gazdaság- és társadalompolitikát, tetszik azoknak, akik nem képesek elfogadni, hogy ők maguk is felelősek – legalábbis részben azért, hogy rendszerváltás vesztesei lettek. Magyarországon nemcsak a Kádár-rendszerben, de az elmúlt száz évben elterjedt a gondolkodás, hogy én nem vagyok felelős semmiért, problémáimat majd az állam megoldja. Az állami gyámkodás iránti vágy hallatlanul erős. A kapitalizmus ehhez képest nem vonzó, mert azt mondja: te vagy magadért felelős első helyen. Utána jön a kis közösséged, és csak harmadsorban a központi kormány, amelyet, ha nem tetszik neked, le is válthatsz. A mindenkori állam nem tud megoldani minden problémát az egyén helyett, sőt, az a jó, ha ezt meg sem próbálja.
- 88-89-ben mintha még tudták volna az emberek, hogy másfajta mentalitásra van szükség. Mára elfelejtették?
- Illúzióban éltek sokan, mert azt gondolták: nosza, ide nekünk a nyugati életszínvonalat és szabadságot. De hogy ennek érdekében nyugati kultúrára van szükség, amibe a munka nyugati minősége is beletartozik, hogy képes legyen a világpiacon eladható terméket előállítani, az nem volt kívánatos. Én ünneplem a nyugati civilizációt. Azt gondolom, ma nemhogy halálán lenne a nyugati civilizáció, hanem van most egy „jó” válsága, amit kár lenne elpazarolni. A válságból sokat tud tanulni. Azt, hogy miként lehet olyan intézményeket létrehozni, amelyek szilárdan megalapozzák a fejlődés következő szakaszát. Magyarországon fel kell építeni egy új politikai kultúrát.
A rendszerváltás csak a demokratikus intézmények homlokzatának kialakítására volt elegendő, de a fordulatot a lelkekben nekünk kell elkezdeni. Lehet, hogy száz évig is eltart majd. A MoMa fontos kovásza ennek a folyamatnak. Mi sohasem mondtuk, hogy minket csak a következő választás és az azon való jó szereplés érdekel. Ezzel a sokak számára nem vonzó programmal az új Magyarország politikai kultúrájához szeretnénk hozzájárulni.
