Már-már tragikomikus, milyen egyszerűséggel tud mellébeszélni a magyar kormányfő, aki a Páneurópai Piknikre emlékezve tágra nyílt szemekkel kijelenti: a diktatúrát nem a reformkommunisták, hanem a nép döntötte meg azáltal, hogy 1988-89-ben négy óriási tömeggyűlésen bizonyította: összegyűlt az erő a változásokhoz... Már csak a nemzetközi viszonyok kedvezőre fordulása hiányzott, mondja, s az 1989 augusztusi piknik igazi súlya is abban állt, hogy itt kezdődött el a nemzetközi viszonyok eme megváltozása... Ahogy azt a kormányfő utólag elképzeli.
Minden tiszteletem a szabadságszerető magyar népé, de nem kellene bevennie azt a maszlagot, amelyről Esterházy Péter beszél az eheti HVG-nek adott interjújában: itt "mindenki ellenálló volt. Ki belülről, ki kívülről rágta a rendszert, amíg aztán az összedőlt. Nem is lehet érteni, miért maradt meg egy percig is 1956 után. Megannyi Buga Jakab... Az öncsalás mindig megvolt."
Megvolt, megmaradt, és a regnáló hatalom mindent megtesz, hogy meg is maradjon, Ezért borzalmas a Fidesz egész emlékezetpolitikája - szobrokkal, mítoszteremtéssel, tankönyvcenzúrával, a múlt áthazudásával -, mert az öncsalást igazolja és erősíti, mégha meglehetős bakugrásokkal is.Mert tény, nem önmagukban a reformkommunisták döntötték meg a Kádár-rendszert, de nem is "maga, a nép", amely bármennyire bizonyíthatta is a megerősödött rendszerellenességet, ha a párton belül nem vesztík el annyian a hitüket, olyanok, akik maguk is utcára vonultak.
Ami meg a piknik morzsáját illeti, talán Orbán Viktornak is Churchill cinikus megjegyzésével kellene kezdenie: 1944 novemberében mondta De Gaulle-nak Sztálinról és az általa bekebelezni vágyott Kelet-Európáról: az evés után jön az emésztés. Igen: mindannyian kényszerűen a sztálinizmus gyomrában voltunk, talán emésztetlenül, mégha büszke emészthetetlenséggel is. Egészen 1985. március 11-ig, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárává választása előtti hajnalon Mihail Gorbacsov azt súgta a felesége fülébe a dácsájuk melletti lehallgatás-mentes sétán: „Így nem lehet tovább élni”.
Igaz, hogy nézne már ki, ha egy illiberális politikus egy kommunista államférfit kezdene dicsérni.
