Az elmúlt esztendőben december 31-én - minden esztendőben Brüsszel ezt a napot tekinti az államadósság szempontjából mértékadónak - Magyarország GDP-arányos államadóssága alig haladta meg a GDP arányos 79,4 százalékot.
A Magyar Nemzeti Bank hétfőn közzé tett előzetes adatai ezzel szemben az esztendő második negyedévét 85,1 százalékkal zártuk, cáfolva azt a kormányzat által lépten-nyomon kommunikált helyzetértékeléseket, amely szerint adósságunk csökkenő pályára állt, hiszen az első negyedév végén még 84,4 százalékot mértek. A különbség nem számottevő, viszont tendenciája éppen ellentétes a szándékokkal, az "államadósság csökkentéséért" immáron több, mint négy esztendeje vívott, a kormányzat által meghirdetett "háborúval."
Jogos tehát Burány Sándornak, az Országgyűlés költségvetési bizottsága szocialista elnökének felszólítása, hogy a kormány tegyen meg minden tőle telhetőt a forint erősítése érdekében, a több mint 3000 milliárd forintos paksi gigahitel felvételéről pedig végleg tegyen le! Az MSZP közleménye megállapítja: "A nemzeti adósságráta új csúcsáért egyértelműen az Orbán-kormány a felelős. A Matolcsy György jegybankelnök közreműködésével tudatosan legyengített forint és a kormány által folytatott kiszámíthatatlan gazdaságpolitika súlyos terhet rak nem csak a devizahitelesek, de minden magyar család vállára is."
Emlékeztetnek arra, hogy ennél nagyobb államadósságunk már csak 2010 közepén, a Kósa-Szijjártó híres forintbedöntése után volt, holott az Orbán kormány azóta éppen a hiány csökkentése érdekében a 3000 milliárd forintos nyugdíjvagyont is lenyúlta.
Közismert, hogy az államadósság nagyságában döntő szerepet játszik a vezető devizák mindenkori árfolyama, most azonban - bár a forint tartósan gyenge - az adósság "elszállásában" ennek viszonylag kicsiny, bár nem elhanyagolható, szerepe volt.
Szakértők számításai szerint június 30-ig mindössze egy százalékot gyengült a forint az euróhoz képest, ami 0,3 százalékpontos GDP arányos államadósság növekedésért tehető csak felelőssé. Ennél sokkal nagyobb súllyal esett a latban, hogy 2013. végén kozmetikázták az adósság mértéket - mondta lapunknak Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője.
Akkor a forintot mesterségesen megerősítették, az állampapírok kibocsátását lefékezték, állampapírokat adtak néhány napra kölcsön "baráti" társaságoknak. Majd ez év első napjaiban tabula rasat csináltak, és ekkor kiderült, hogy csak egyetlen napon, december 31-én feleltünk meg a brüsszeli követelményeknek, amelyeknek betartását egyébként a már a második Orbán-kormány parlamentje által jóváhagyott alaptörvény is rögzít, jelesül azt, hogy a GDP arányos államadósságnak évről évre kisebbnek kell lennie.
Az államadósság nyilvánvalóan azért szállt el 2014 első felében, mert az állam több kötvényt bocsátott ki, mint amennyi lejárt.
Az már megszokott, hogy általában az év első felében az adósságfinanszírozás nagyobb mértékű, mint a második hat hónapban. Tavaly is ilyen volt az éven belüli adósság lefutásának pályája. Erre a kormány rendszeresen hivatkozik is. Ám Romhányi Balázs felhívta arra a figyelmet, hogy 2013-ban - a kozmetikázástól eltekintve - csak úgy tudtuk az adósságmértéket csökkenteni, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték kulcsát felemelték.
A szakértő szerint a jelek arra mutatnak, hogy feltehetően idén az év közepén értük el a GDP arányos államadósság csúcsát, innen már csökkenésre lehet számítani. Vagyis mérséklődni fog az adósság ráta, de nem elég nagy mértékben.
Az okok között első helyen található, hogy az államadósságon belül a devizaarány folyamatosan csökken, így az árfolyamkockázat is mérséklődik. Meredek emelkedés nem lesz, de az már most biztosan látszik, hogy az államadósság elleni háború elbukott, ugyanis év/év alapon csökkenésről sem beszélhetünk. A Fidesz-kormány gyakran emlegeti, hogy a Bajnai-kormány 2010-ben olyan nagyságú államadósságot hagyott utódjára, amely az államcsőd szélére juttatta az országot.
Akkor - a gazdasági világválság közepette - 82 százalékos volt a GDP arányos államadósság mértéke, amely az elmúlt négy esztendőben gyakorlatilag nem mozdult ki a 80 százalékos tartományból, még akkor sem, amikor a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának egy részét ilyen célokra használták fel.