Nem azon kell vitatkozni, amit a Human Rights First írt a magyar sajtószabadság fenyegetett helyzetéről, hanem azon, amit nem írt meg. Amiről nem tud vagy egyszerűen nem tudja megérteni. Egy olyan magyar politikusi és üzletemberi attitűdről, amely az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan, változó intenzitással, változó módszerekkel fenyegeti a sajtószabadságot, sőt, talán sosem engedte meg annak teljes kibontakozását. Ez az attitűd, ez a stílus, ha úgy tetszik, világkép nem a Nemzeti Együttműködés Rendszerével született meg. Nem a médiatörvénnyel, nem az állam diszkriminatív tájékoztatási és hirdetési politikájával, nem a közmédia röhejesen amatőr propagandájával, nem azzal, hogy kamu szakzsargon leple alatt kirúgattak egy főszerkesztőt.
Ha újságíróként mégis azt állítod, azt írod le, hogy te csak 2010 óta vagy elnyomva, dróton rángatva, cenzúrázva, kihasználva, átverve, megfenyegetve, akkor jobb esetben körberöhögnek a kollégák, rosszabb esetben hazugnak neveznek és leköpnek. 2010 óta csak annyi történt, hogy a hétköznapok része lett a sajtószabadság lassú pusztulása. Egyes politikusok és üzletemberek a valóságban nemlétező ideológiai paletta mindkét oldaláról már nem kifinomult precizitással faragnak le belőle apró darabokat, hanem dinamittal akarják megadni neki a kegyelemdöfést.
Nem kell fizikai terror. Nem kell betiltani egy lapot. Elég egy telefon. Valaki megsértődik, hogy nem szerepel a cikk fotóján, sőt a cikkben sem, vagy éppen az szerepel benne, aki az ellenfele. Valaki azon sértődik meg, hogy egyáltalán leírjuk a nevét. Valaki teljes témákat tiltat le. Van olyan laptulajdonos, aki a saját lapjának címlapján rendszeres szereplő. Van, aki a saját lapjába álnév alatt vagy név nélkül ír, irat cikkeket. Megteszik, mert a piac kicsi és az újságírók egzisztenciális fenyegetettsége nagy, vagy éppen a morális tartalékuk kevés. Megteszik, mert a sajtót egyes politikusok és üzletemberek birtoknak tekintik. Nem közvetítőnek, nem befektetésnek, hanem boltban vett, olcsó májkrémnek.
Amíg lesznek ilyen telefonok, addig nem csak a NER miatt kell aggódni.
