A hús és a hal, a tej és a tejtermékek, a gyümölcs és a zöldség behozatalának tilalma azokat az országokat érinti, amelyek gazdasági szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben ukrajnai politikája miatt. Az Európai Unió összes országa, az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada és Norvégia a szenvedő alanya lehet ennek a döntésnek. Azok a moszkvai politikusok bizonyosan tévednek, akik igyekeznek ennek jelentőségét kisebbíteni, arra hivatkozva, hogy a hazai termelési kedvet fokozhatja az új helyzet. Azt is nehéz elhinni, hogy kizárólag a luxuscikkek piacán okoz majd gondot a nyugati cikkek eltűnése. Az pedig szintén vágyálomnak tűnik, hogy az inflációt sem pörgetik föl az intézkedésekkel.
A tét igen nagy. A moszkvai stratégiai kutatások intézetének adatai szerint, az élelmiszer és a mezőgazdasági termékek importja a 2000-es évek elejétől hatszorosára növekedett. 2013-ban 43 milliárd dollárt tett ki, ennek 40 százaléka a lakosság élelmiszer-fogyasztására esett. Idén januártól májusig jelentősen megnőtt a hagyma és a fokhagyma, a burgonya, a káposzta, a cukor és a tej behozatala. Ez már önmagában is cáfolja azt az állítást, hogy a szegényebb rétegek nem fogják megérezni az embargó hatását.
Tavaly 4,5 milliárd dollár értékben hoztak be Oroszországba tejtermékeket, méghozzá a legtöbbet Ukrajnából, Hollandiából és Finnországból. Egyes sajtmárkák teljesen eltűnhetnek az orosz piacról, és az éttermeknek is új szállítókat kell keresniük. Természetesen a beszállítók sem járnak jól, példa erre, hogy a tejtermékek legnagyobb finn előállítója, a "Valio" le is állt az Oroszországnak szánt termékek gyártásával, márpedig termelése jelentős része éppen Oroszországba irányult.
Húsfronton sem jobb a helyzet. Tavaly 6,7 milliárd dollár értékben importáltak hústerméket. A legnagyobb szállító Dánia, Németország és az Egyesült Államok volt. Az ő veszteségeiknél csak az oroszoké nagyobb, hamarosan megérzik ezt majd az emelkedő árakon. Vezető beosztásban lévő szakember számítása szerint már a sertéshúsra kivetett márciusi tilalom is 20 százalékos dráguláshoz vezetett. A várható inflációt a különböző szakmai körök 7-10 százalékra becsülik.
A hal és haltermékek importja 2013-ban 2,86 milliárd dollár volt. A behozatal 40 százaléka Norvégiából származott. A haltermékek feldolgozására szakosodott vállalatok bánják ennek következményeit.
6,4 milliárd dollárt tett ki tavaly a gyümölcs és dióbehozatal. A legnagyobb szállító Lengyelország. Zöldségfronton pedig Hollandia. Furcsa módon, a moszkvai állatkert is bajba került, az olcsó európai gyümölcsöt és zöldséget kell nélkülöznie.
Az első hírekkel ellentétben, a gazdasági szakembereknek nincs kétségük a felől, hogy a kieső áruk piacán drágulás várható. A gazdasági főiskola egyik vezetője azt állítja, hogy elsősorban a szegényebb rétegek fogják megérezni mindennek a hatását. Moszkvában arra is felhívják a figyelmet, hogy a kereskedelmi láncolatok megszakadása munkanélküliséghez vezet. A kisvállalkozások, a szállítók nagy veszteségeket könyvelhetnek el.
A másik oldalon a legnagyobb vesztesek közé sorolják Lengyelországot. A lengyel mezőgazdasági termelők egymillió tonnás exportjának 40 százaléka esett Oroszországra. A belga körtekivitel 82 százaléka Oroszországot érintette, a spanyol baracknak majdnem 40 százalékát vették meg az oroszok.
Az orosz közvélemény mintha nem akarná tudomásul venni Putyin döntésének negatív következményeit, egyelőre csak annak örül, hogy végre visszaüthettek a megannyi megaláztatásért. Úgy vélik, ideje visszaszerezni a régi dicsőséget, és, ha ennek ez az ára, akkor ezt is megfizetik. A Kreml, természetesen, tisztában van azzal, hogy ezt a lelkesedést csak frázisokkal nem lehet fenntartani. Nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a nyugati árú hiányát pótolja.
Ennek egyik biztató jele, hogy Kínában, az orosz határon olyan tranzit vámzónát hoznak létre, amelyen keresztül lehetővé válik a kínai zöldség és gyümölcs gyors áthaladása Oroszországba. A 70 ezer négyzetméter nagyságú nagykereskedelmi piac 30 ezer négyzetméteres, hűtőkamrákkal berendezett raktérrel rendelkezik. A 9,7 millió dolláros beruházás csak az egyik, hamarosan újabb követi.
A volt szovjet tagköztársaságokon kívül, Moszkva számít Törökország, Irán, Egyiptom, Marokkó, Chile és Argentína közreműködésére is. Az alma importjának 23 százaléka származott Lengyelországból, 7 százaléka Olaszországból. A helyükre Argentína és Kína lép. Brazíliával a hústermékek szállításáról egyeztetnek. A mezőgazdasági miniszter ugyanakkor a hazai termelők megsegítésére helyezi a hangsúlyt. Tisztában van azonban azzal, hogy több év szükséges ahhoz, hogy a hazai termelés eleget tegyen az elvárásoknak. Még, ha eleget tesz is, mindez kevés ahhoz, hogy mondjuk a norvég lazacot, a normandiai sajtot vagy a toscanai finomságokat pótolják. Hosszabb távon azonban az áruhiányt csökkenthetik, ha rosszabb minőségben is. Az átállás Oroszországtól óriási anyagi áldozatokat és ráfordítást követel. Még nem látható, mi lesz a teljesítetlen követelésekkel, a felvett hitelekkel.
Moszkvában azt sem tudják , hogy az országot kizárják-e a Világkereskedelmi Szervezetből. Néhány szakértő ebben nem hisz, mivel az a véleményük, hogy a szervezet játékszabályai eddig sem kedveztek Oroszországnak, a kizárással a nagyobb vesztes a másik oldal lenne.
A Kommerszant című lap felhívta a figyelmet arra is, hogy ezt a kereskedelmi háborút egyenlőtlen felek vívják: a világ GDP-jének 3 százalékát kitevő Oroszország a több mint 40 százalékban részesedő államokkal szemben. Ez pedig nem jó hír a túlzottan derűlátó elemzők számára.