Írtam róla, amikor megtörtént a dolog, hogy engem is hátba rúgott egy fiatalember a Harminckettesek terén, amikor mentem át a zebrán, szerencsére zöldnél igyekeztem át a túloldalra. Azért a földön fekve rémülten figyeltem, hogy nem vált-e pirosra a lámpa s nem közeleg egy autó? Az egyik fiatalember, aki fölsegített és átkísért a járdára, megmagyarázta dolgot. "Ez a rugdalózó srác elmeorvosi kezelés alatt áll, most jöttünk az önkormányzati okmányirodából, ahol nem sikerült valamilyen papírt aláíratni.... Nekem sem sikerült" - mondja azzal a gondolattal, hogy ez engem megnyugtat. Azóta is gondolok rá, hogyan tudta a lábát olyan magasra emelni a támadó, hogy a csípőm sajdult bele. Annyira, hogy az Auróra utcai rendelőben, ahová azóta is járok kezelésre, a kórlapomon ott van, "hogy hátba rúgták az utcán..."
Ugyanott az árkádok alatt a minap jöttem ki a CBA-ból, és nekem rontott egy harminc év körüli nő, tépkedte a ruhámat, a hajamat és torkaszakadtából kiabálta, hogy "neked van vásárlásra pénzed, de nekem egy fillérem sincs, hogy a gyereknek enni adjak. Adjál nekem pénzt". Két másik nő kísérte, s választotta le rólam, közben magyarázkodtak, hogy a "barátnőjüknek" elment az esze, két napja nem bírnak vele. Azzal summázták a dolgot, hogy az emberek mostanában idegesek.
Ami igaz, az igaz, a mindennapi hírek igazolják ezt: örjöngő férfi megtámadja a polgármester, diák veri a tanárt, a szerelmes megöli a szerelmét, az apa meggyilkolja a fiát, egyre több a szomszédsági és a családi veszekedés, egyre több a rendőr, egyre több a bűnelkövető, soha nem volt az utakon ennyi baleset, mint napjainkban. Bizonytalanok az emberek, nemcsak a jövőt nem látják azt sem tervezhetik, hogy mit hoz majd a holnap, lesz-e munkájuk, megélhetésük. Egyre jobban szétszakad az ország, már nemcsak bal- meg jobboldalra, hanem "szétszakadnak" egymástól az egyének, nincs tolarencia, nincs empátia, egyre satnyább a szolidarítás. Csak a belügyminiszter jelentése szól arról, hogy az országban minden rendben van.
Rendetlen fölöttünk az ég is, egyre jobban fenyeget minket a globális felmelegedés, akkora viharok törnek ránk világszerte, hogy a tudósok máris elkezdtek tervezni egy különleges "Noé bárkáját". Az angol Greenwich egyetem kutatói a Persephone program keretében egy űrhajón dolgoznak, amelyet fellőnének a világűrbe, hogy lehetővé váljon az emberek generációkon keresztüli túlélése, ha valami földi természeti katasztrófa ezt szükségessé tenné. A nagy kérdés, hogy az embereknek van-e helye e kozmikus Noé bárkáján, és ha igen, akkor kik lesznek a kiválasztottak. Exportálni kell a sokféleséget, de főleg az ügyes, erős és tehetséges embereket. Maximum 500 főnek lenne helye. Talán nem is az emberi lények lesznek a legérdemesebbek a megmentésre, ha eljön a pillanat. ”Lehet, hogy célravezetőbb lenne megmenteni egy nagy mikrobiotikus kultúrát, de ki tudja, hogy lesz-e bennünk annyi alázat, hogy elfogadjuk, nem mi vagyunk az a fajta, amelynek a legnagyobb az esélye a túlélésre” - nyilatkozta Rachel Armstrong, a projekt vezetője.
Játsszunk el a gondolattal. Ön, kit választana kedves olvasónk, ha a jövő héten indulna a különleges "Noé bárkája"? Kit ültetne bele a ma élők közül, kit örökítsük át a jövő nemzedékérre, mikor itt a földön sem tudjuk kiválasztani, hogy ki a legalkalmasabb - mondjuk a budapesti polgármesteri posztra.
