Minden azzal kezdődött, hogy egy csimpánz egyszer azt mondta az embernek: "nem" - az 1968-as Majmok bolygója-filmben és Pierre Boulle klasszikus regényében is így festik le a jövő szuperintelligens főemlősei a civilizációjuk alapjait. Nem elég, hogy a majom megelégelte az emberi viselkedést, de eltanult tőle annyit, hogy végül különbséget tudott tenni fogalmak között, és a szavak formálására is képessé vált - hogy végül öntudatosan elhagyja a száját a "nem" szó.
Negyven évvel később az eredettörténet elmesélő újabb feldolgozásban, a Majmok bolygója: Lázadás című moziban vérfagyasztó a jelenet, amikor a ketrecéből kiszabadult csimpánzt sokkolóval próbálja visszaterelni a gondozó, de képtelen megbirkózni az ügyes állattal, aki megszerzi az eszközt, és hiába üvölt rá az ember, hogy adja neki vissza, a majom egy jól artikulált nemet ordít válaszul.
A filmben persze ekkor Cézár, a majmok élére álló csimpánz már az emberhez hasonló intelligenciával bír, amit tudósok kísérleti állataként tartott édesanyjától örökölt. Cézár menhelyes társaitól eltérően azonban az emberek között, szerető közegben nőtt fel - azért kerül végül menhelyre, mert rátámadt a szomszédra, amiért az dühösen rángatni kezdte a gazdája beteg, alzheimeres édesapját.
Az emberektől tanultakat - így a jelnyelvet is - majomtársainak is átadja, és miként az már a némely magyar moziban is feltűnt folytatásban, a Majom bolygója: Forradalomban látható, több majom is jól beszél: használják az otthon, a család szavakat, és mondják, "a majmok együtt erősek".
De mindebből mi válhat valósággá? Hallhatunk-e valaha majmot beszélni, és egyáltalán, öntudatára ébredhet-e valaha egy majom úgy, hogy fajtársait is maga mellé állítsa? Összetett kérdések. Bár a közönséges csimpánz az ember egyik legközelebbi rokona - génjeink között több mint 97 százalékos a hasonlóság -, fejlődési vonala 13 millió éve külön vált az emberétől, fiatal az evolúciója.
A másik legközelebbi rokonunk, a bonobó is intelligens: az 1929-ben utolsóként felfedezett emberszabású már csak a Kongó-medencében él szabadon, egy-egy példányt tudósok vizsgálnak ma is.
Az USA-beli Georgia Állami Egyetemen 11 éve kutatók Kanzi nevű bonobójuknál arra lettek figyelmesek, hogy hangokat mormol. Vagy száz órányi anyagot vettek fel róla ezután: négy különböző hangot adott ki, négy fogalomra rámutatva: a "banán", a "szőlő", az "ivólé", és az "igen" szavakat felismerte.
A hangok akkor is ugyanúgy hangzottak el, amikor eltérő kontextusban kerültek szóba; állítólag mindezt magától csinálta. Évekkel később, 2011-ben ugyancsak Georgiában egy Panzee nevű 25 éves csimpánz 130 angol szót ismert fel, és ezeknek az erősen torzított változatát is, ahogyan az ismert szavakat még nem hallotta. Mindez a kutatók szerint bizonyította, hogy Panzee ugyanúgy dolgozza és fogja fel a beszédet, mint az emberek.
A vadon élő majmok is számtalan meglepő viselkedést produkáltak. A National Geographic mutatta be, ahogyan kongói csimpánzok megrágcsálják a bot végét, hogy minél több rovar akadjon rájuk, máskor pedig a vízbe is bemerészkedtek, amit korábban nem tettek: egy hosszú bot segítségével mérték le, milyen mély, és annak megfelelően haladtak a folyóban.
Csányi Vilmos etológus "Az emberi természet biológiai gyökerei" című tanulmányában vitatja az emberrel kapcsolatos hasonlóságokat, de felfedez azonosságokat. "A győztes hím a verekedés végén körbejár, és a sivalkodó nőstényeket, kölykeiket féltő anyákat, fiatal hímeket igyekszik megnyugtatni, megbékíteni. Kezét a fejükre, vállukra helyezve nyugalmat, békét ígér mindenkinek, amíg persze az elképzelése szerinti rend fennáll" - írja.
Ezt az új filmben is hasonlóan ábrázolták. Az azonban túlzás, hogy a csimpánz csapatnak egyetlen vezetője legyen, a csoport életét Csányi szerint döntő módon a hímek és a hímek kisebb létszámú szövetségei szabják meg. Ugyanakor a baráti társaságok kialakulása jellemző tulajdonságuk. Csányi, aki szerint laboratóriumi körülmények között sok mindent képesek elsajátítani a csimpánzok, valódi nyelvet, amelyben a szavak bonyolult jelentéshálózattá szerveződnek össze, már nem.
"Az embert nem lehet beérni, az evolúció nem lóverseny" - mondta lapunknak Miklósi Ádám etológus. Az ELTE Etológia Tanszékének vezetője szerint azzal, hogy egy-egy csimpánz az emberek között él, nem válik emberré, teljesen csimpánz marad, csak lesznek speciális ismeretei bizonyos dolgokról.
A majmok nyelvi képességeinek genetikai alapjuk van, ezért aligha várhatjuk, hogy beszéljenek, bár igaz, a speciális evolúciós történetet a kutatók mindmáig nem tudták megfejteni. Miklósi szerint Kanzi jelhasználatának sincs köze a nyelvi szerkezetekhez; a Kanizval és Panzeeval foglalkozó kutatók nem objektív módszerekkel dolgoznak, ezért szerinte eredményeik sem vehetők komolyan.
Eleve, a csimpánzok "nyelvtanítását" azért is nehéz értékelni, mert a tudományos eredményeket gyakran nem dokumentálják tisztességesen. Mindezek mellett Miklósi kiemelte, hogy az emberek között élő csimpánz idősebb korában agresszívvé válhat és mivel nagyon erős, nagy kárt tud tenni az emberben. De az állatok nem játékszerek, és mint mondta, "hál' Istennek egyre kevesebb helyen lehet már csimpánzokat tartani".
