Aztán egy éjszakán át a hűtőben pihent az egész. Mindössze ennyi volt a gyors édesség elkészítésének ideje. (Az éjszakai fagyasztás eredményét mi nézők természetesen azonnal láthattuk.) Nem tudom ugyan más hogy van vele, de nekem a képernyőn soha nem gusztusos a kész ételek látványa.
(Pedig majdnem új készülékem van, pompás színekkel.) Persze nem ez a gondom a televízió előtt a végtelen számú főzőcske műsorral, valójában ritkán tudok szabadulni a gondolattol, hogy a világ egyik fele - közöttük sokan a mi gyerekeink közül is - éhezik, vagy rosszul táplálkozik, miközben a világ másik fele azzal van elfoglalva, hogy miként lehet rafinált ételeket készíteni. (Most éppen repülőgépekről leszórva próbálnak kurd menekülteket táplálni.)
Ezt mifelénk a Vacsoracsaták is részletesen bemutatják, - gondolom a résztvevők jó pénzért esznek, isznak -, de erre való naponta a Stahl konyhája, de más műsorok része is a főzőcske, például akár a Balaton partján. Mindez semmi, ha a Pokol konyhájára gondolunk Gordon Ramsayvel, aki olyan atmoszférát tud teremteni, mint egy SS legény a koncentrációs táborban. S ma már nincs adó, amelyik ne próbálkozna főzési, sütési tanácsokkal is.
Ezzel szemben nekem eddig egyetlen ilyen műsor tetszett, igaz ez rádióból szólt. Pozsonyban, a magyar nyelvű adást estefelé fel lehetett hívni és valódi háziasszonyok valódi ötleteket adtak elő, hogyan lehet a hátralévő fél órában jó vacsorát készíteni. Igaz, itt az elkészült ételeket nem lehetett látni.