Erdogan 52 százalékot szerzett az első közvetlen török elnökválasztáson. Ezzel már az első fordulóban elnökké választatta magát. Igaz, a felmérések 56-58 százalékot jósoltak neki, a vártnál tehát valamivel kisebb fölénnyel győzött. Igaz, így is nyolc százalékkal több voksot kapott, mint pártja, az AKP a márciusi önkormányzati választás alkalmával.
A megválasztott államfő győzelmi beszédében tőle szokatlan módon arra helyezte a hangsúlyt, hogy minden török elnöke kíván lenni, s össze kell fognia országának. Beszédében egy ellenfelét emelte ki név szerint, az Egyesült Államokban élő muzulmán gondolkodót, Fethullah Gülent, aki szerinte „párhuzamos társadalmat” akart felépíteni Törökországban. Erdogan hatalmának kiépítésében nagy szerepet játszott Gülen is, akinek számos bizalmasa dolgozott az igazságszolgáltatásnál. A kormányfő az ő segítségével szorította vissza például a hadsereg hatalmát. Kettejük között azután mérgesedett el a viszony, hogy Erdogan tavaly bejelentette: bezárják Gülen iskoláit. Ezután egy sor lehallgatott telefonbeszélgetés került ki a YouTube portáljára, amelyek bizonyították, hogy Erdogan korrupt és önkényes vezető.
Erdogan győzelme után az isztambuli Eyüp szultán mecsetben imádkozott az Oszmán Birodalom szultánjaihoz hasonlóan, akik trónra lépésük előtt jöttek el ide. „Mindenkinek köszönetet mondott, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez” – hangoztatta. „Segítsen Isten utunkon” – tette hozzá a konzervatív politikus, s ígéretet tett a „demokrácia erősítésére”. Ezzel kapcsolatban utalt arra, folytatja a kurdokkal megkezdett megbékélési politikát.
Ezt követően Ankarában is beszédet mondott, s „új korszakot” ígért Törökország számára. Le kell zárni a „múlt vitáit” – hangoztatta. Mint mondta, nem csak ő nyert, hanem „a török nemzet és a török demokrácia”.
Erdogan 2003 óta irányítja kormányfőként hazáját. Mivel negyedik alkalommal már nem jelöltethette magát kormányfőnek, de a hatalomban akart maradni, ezért indult az államfői tisztségért. Céljait azonban csak akkor éri el, ha Törökországot elnöki köztársasággá alakítja át. Bár a kormányfő a múltban többször bizonyította, számára nem léteznek demokratikus akadályok, a jövőben többször összetűzésbe keveredhet az alkotmánybírósággal. Ahhoz ugyanis, hogy az alaptörvényt módosítsa, kétharmados többség kell a parlamentben. Erre nincs mód a jelenlegi erőviszonyok miatt, de reményei szerint a jövő év folyamán megválasztandó parlament már úgy állhat fel, hogy megvalósíthatja dédelgetett álmát. Szakértők azonban valószínűtlennek tartják, hogy az AKP-nak sikerül kétharmados többséget szereznie a törvényhozásban.
A még hivatalban lévő kormányfő többször is utalt arra, hogy a Török Köztársaság fennállásának 100. évfordulóján, 2023-ban még ő akar az ország első számú vezetője lenni. Ez arra utalhat, hogy öt év múlva újraindul az államfőválasztáson.
