Három amerikai pszichológus - Aldert Vrij, Par Anders Granhag és Steven Porter - elmélyült kutatást végzett ebben a témában és azt állítja, hogy a leleplezés lehetséges.
Ez azonban nem egyszerű vállalkozás. Az első probléma abban áll, hogy valóban le akarjuk-e leplezni az illetőt. Vannak, például, olyan emberek, akik annyira el akarják hinni, hogy társuk üzleti úton van, hogy nem vesznek tudomást semmi gyanús jelről. Sok nyomozó feltételezi azt is, hogy aki hazudik, azért igyekszik magát közel tartani az igazsághoz és hazugságai között vannak igazságok is, amelyeket ki kell tudni hámozni.
Vannak azonban ügyes hazudozók is. A kutatók megrajzolták egy tipikus hazudozó portréját: úgy viselkedik, hogy bizalmat ébresszen, könnyen hazudik, mert van képzelő ereje, nincs bűntudata, nem izgul mert színészként viselkedik, megérzi, hogy beszélgető partnere mit szeretne hallani, mi az, ami meggyőző számára.
Reális a kockázata annak,hogy aki az igazság nyomába akar eredni, hamis nyomokat követ. A hazugságnak 158 potenciális mutatója van, ezek közül azonban 118, azaz a 75 % lehet nem hazugság is. Ilyen, többek között a testbeszéd, bár elterjedt nézet, hogy ez igencsak árulkodó. 2006-ban az amerikai Charles Bond nagy felmérésbe kezdett, amelybe bevont 58 országot, mindegyikben 20 férfit és 20 nőt. Mindenkinek ugyanazt a kérdést tette fel:milyen jelből veszi észre,hogy valaki hazudik Önnek?A megkérdezettek 64 %-a azt felelte, hogy abból, hogy az illető nem néz a szemébe. Ezt a véleményt ugyan civilek hangoztatták, de az amerikai rendőröknek szóló kézikönyvben is megtalálható.
A kutatók arra a kérdésre is feleletet kerestek,hogy miért becsapós a testbeszéd és miért bízunk mégis benne. Véleményük, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az idegesség jele, ha valaki nem néz arra, akivel beszél és ez az idegesség abból ered, hogy az illető hazudik. Holott az ember akkor is ideges lehet, ha igazat mond, ha történetesen ideges alkatú, vagy a körülmények idegesítik. Ezenkívül számtalan más kutatásból derült ki, hogy a testbeszédnek van kulturális aspektusa is. Az USA-ban, például, a színes bőrűek között többen kerülik a másik ember tekintetét, mint a fehérek. Japánban valakivel szembenézni udvariatlanság. Ez tehát, kevésbé hitelt érdemlő jele a hazudozásnak. Hogy mégis, miért hiszünk benne? A fő ok etikai jellegű lehet: hazudni szégyenletes dolog és amikor szégyelljük magunkat, lehajthatjuk a fejünket.
A kutatók, azoknak, akik le akarják leplezni a hazugokat, az úgynevezett „aktív stratégiákat” javasolják. Ezek között van például a gyanúsítottaknak a részletekre vonatkozó kérdésekre való bombázása, mert ezekbe előbb-utóbb belegabalyodik. Például a nyomozásnál célszerűbb nem azonnal defenzívába szorítani a gyanúsítottat azzal, hogy fejére olvassák, hogy hazudik, célravezetőbb, ha minden mondata után pontosításra szólítják fel.
A másik aktív stratégia: váratlan kérdések feltevése, amelyekre a gyanúsított a legnagyobb körültekintés mellett sem tud előre felkészülni. A kérdés más formában való feltevése is hozhat eredményeket. Kissé talán különösnek hangzik, de az is megzavarhatja a hazugot, ha felkérjük, hogy meséjét „fordítva”, azaz nem a történet elejétől, hanem a végétől kezdje.
