Ha valaki olyan muzsikus óriás fia, mint a nácik elől önként emigrált német Erich Kleiber volt, nem meglepő az életének végéig tartó kétkedése. Ilyen volt az éppen tíz éve meghalt Carlos Kleiber, akinek DVD-it és CD-it most adják ki sorozatban, néha még azzal a bátor minősítéssel is, hogy "apjánál is nagyobb volt". A halálozási évfordulón egy visszavonult francia politikus, egykori mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire "Az abszolút muzsika" című könyvében összegyűjtötte a róla megőrzött anekdotákat.
Nem volt könnyű dolga, mert Carlos Kleiber életében soha nem adott interjút, és dúsgazdagnak vélt repertoárja is kis füzetecske felében fért el. Karajan, aki igen nagyra tartotta azt a kollégát, aki úgy is tanulta a muzsikát, hogy szorongva ült a Mester próbáin, azt nyilatkozta róla, Carlos Kleiber csak akkor vállal koncert föllépést, ha már teljesen kiürült a hűtőszekrénye. Mielőtt maga is karmester lett, Carlos Kleiber méltatlannak találta magát arra, hogy édesapja örökébe lépjen, ezért első nyilvános koncertje előtt a Keller családi nevet nyomatta zürichi plakátjaira. Amire a világhírű papa, táviratban azzal buzdította fiát, hogy biztató táviratát így írta alá: Erich Keller.
A zenei világban ma "páratlan zseniként" nyilvántartott Maestro, a salaktalan tökéletesség híve volt. Szvjatoszláv Richter, a páratlan pianista, az egyetlen szólista, aki Carlos Kleiber vezényletével játszott, azt mondta róla, "páratlan titán, akiben viszont igen csekély az önbizalom". Valamennyi hangversenye előtt zenekaraitól a többiekénél általában kétszer, háromszor több próbát követelt. Zsörtölődéseikre azzal felelt, "még egy kis erőfeszítés, és úgy fognak játszani, akár az angyalok". Életének állítólag a kilenctized részében lehangolt volt. Mielőtt elvezényelte Wagner Trisztán és Izoldáját a "Maja, a méhecske" rajzos kötetét lapozgatta. Halálának tizedik évfordulójára ismét kiadták DVD-én 1989-es újévi bécsi Strauss koncertjét.
Csakugyan páratlan,