A Wang Mester Kínai Konyhája elnevezésű étterem régóta fogalom. Az a hír terjed róla, hogy aki autentikus kínai fogásokat akar enni, nem olyan lebutított és egyenízű kosztot, amely a kifőzdék többségében kapható, ezt a helyet feltétlenül érdemes kipróbálnia. A berendezés nem túldíszített, de nem is lepukkant, kapásból otthonosságot kelt. Kényelmesek a székek, és nagyok az asztalok, könnyedén ki lehet rámolni rájuk sok kiadós fogást. Választék pedig van bőven, körülbelül kilencvenféle ételt kérhetünk. Wang mesternek, azaz Wang Quiangnak, mint megtudom, a belvárosban hamarosan nyílik egy új étterme, ott a választék ennek tört része lesz, hiszen a korszerű vendéglőkben már inkább viszonylag kis étlappal dolgoznak, de mindent, amit adnak, a legapróbb részletekig kidolgoznak. A kínaiak viszont szeretik, elvárják a nagy választékot.
A rendkívül közlékeny Wang úr fiatalemberként jött Magyarországra, már több mint húsz évvel ezelőtt. Pincérkedett. Kereskedett ruhával is. Az első saját éttermét 2003-ban nyitotta. Tavaly pedig bezárta a már igencsak híres Telepy utcai vendéglőjét, a most működőt pedig alaposan felújíttatta. Kínai pincér éppúgy felszolgál, mint magyar, előbbi főleg a kínaiaknak, utóbbi inkább a magyaroknak így nekünk is. Kiss János vidékről jött Budapestre, három éve körbenézett, hogy mik a lehetőségek, és itt kapta a legjobb ajánlatot. Kezdetben furcsa volt neki, hogy kínai étteremben dolgozik, sok mindent meg kellett tanulnia, de abszolút segítőkészséggel találkozott.
A technika meg is könnyíti, de meg is nehezíti a választást. Van nyomtatott étlap is, de tableten is rajta van a teljes menü, ráadásul az előételektől a desszertekig, minden ínycsiklandozó képekkel. Az ember bámulja ezeket a fotókat, és ezt is enne meg azt is, kapásból összefut a szájban a nyál.
A legendás száznapos tojást persze feltétlen ki akarjuk próbálni, ezt tényleg ennyi ideig érlelik, lezárt dobozban, alaposan befűszerezve, tényleg ezer ízben pompázik. Erős kezdés. Előtte egy kis méregerős rizspálinka még inkább fokozza az étvágyat. Mint tudjuk, a kínai konyha amúgy is gazdagon, csípősen, és nem feltétlen gyomorkímélő módon fűszerez, de ez a pazar ízek miatt megéri. És itt nem a pulton állnak hosszasan, langyosan, akár már némiképp összelöttyedve ételek, hanem, amit sütni kell, frissen készül. Arra a kérdésre, hogy a kínai konyhában például a húst miért darabolják fel mindig falatnyi darabokra, azonkívül, hogy persze így fogyasztható pálcikával, Wang mester azt válaszolja, hogy mert így lehet, 3-4 perc alatt elkészíteni, és ez az ötezer éves kínai konyhában az egyik alapszabály. Ezért nem adnak egy szelet húst, nem adnak steaket. Az előételek között található csülök roló is kis, korongszerű darabokból áll, melyek erőteljes szószban lubickolnak, jóféle, szintén helyben sütött házi kenyérrel. A rák aranybundában nevű, ugyancsak előételben, krumpli reszelékbe forgatják a puha rákhúst. A levesek közül a savanyú-csípős levest valamennyi kifőzdében árulják, de itt van egy csaknem egytál ételnek is felfogható változat, ami tenger gyümölcseivel van tele. A gyöngytyúklevest hegyi gomba válogatással fölöttébb érdekesen tálalják. Mutatós cserép teáskannában érkezik, és a levét ki is lehet tölteni kis csészébe. A gombák pedig pálcikák segítségével „halászhatók ki” a kannából.
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be a séf kalauzolásával.
