- Ön már korábban bejelentette, hogy indul a főpolgármesteri székért. Az ügyvédi munkáját szünetelteti, felfüggesztette, vagy azért még azzal is foglalkozik?
- Most csak nyári, ítélkezési szünet van, én is szabadságon vagyok. Ebben az időben az egyébként szabad agyi kapacitásaimat konzultációs megbeszélésekre használom. Az irodát nem adom fel. Nagyszerű csapatom van, tíz munkatárssal, az ügyvéd fiam is besegít sokszor. Következésképpen az, hogy készülök az őszi önkormányzati választásra, az ügyvédi munkát érdemben nem befolyásolja, nekem ott még van tennivalóm. Ha a választás után esetleg színpadon kell maradni, vagy tovább kell küzdenem, akkor ez időbeosztás kérdése lesz. Az édesapámnak volt egy munkatársa, aki az életre vonatkoztatva azt mondta, minden csak szervezés kérdése. Tehát azt gondolom, nem kell az ügyvédi pályát otthagyni és nagy az esélye annak, hogy nem is leszek rákényszerítve erre.
- Közben azonban a jelek szerint a baloldalnak sikerült megállapodnia a főpolgármester-jelölt személyéről. Így is akar indulni a választáson?
- Az mindenképpen örömteli, hogy végre van jelöltjük. Ugyanakkor nem érzem a mérkőzést még lefutottnak. A szocialista párt álláspontját még zavarosnak érezzük, nem vagyunk biztosak abban, hogy egységes döntés született... A közéletben és a politikában azonban igen gyakran változnak a pozíciók. Meg kell beszélnünk az engem támogatókkal, a szövetségeseinkkel, különböző civil szervezetek képviselőivel ezt az új helyzetet és utána tudunk csak felelős döntést hozni. Elengedhetetlen a versenyképességhez az objektív önértékelés és önmeghatározás. Egy valami viszont biztos: a ma regnáló főpolgármesterrel szemben a szoros eredmény reményében csak akkor szabad elindulni bárkinek - aki nem jobbikos -, ha egyedül marad a pályán. Amennyiben nem sikerül ebben a kérdésben közös nevezőre jutni, azzal csak hatványozottan azt lehet elérni, hogy Tarlós István biztosan megnyeri ezt a mérkőzést.
- Így az is elképzelhető, hogy ön is visszalép és nem akar főpolgármester-jelölt lenni?
- Ez is elképzelhető. Erről szövetségeseinkkel együtt kell közös döntést hoznunk. Először fel kell mérni egy ilyen döntés hatását, következményeit, utána pedig elhatározásunkat meg kell értetnünk és el kell fogadtatnunk jelölőinkkel, támogatóinkkal, Budapest lakóival. Nekik ugyanis azt kell érezniük - legyen szó akár civil szervezetekről, akár egyéb pártokról -, hogy ha valóban lesz egy közös jelöltünk, az képes megjeleníteni a három baloldali szervezeten kívül állók álláspontját és érdekeit is, ugyanis nem csak pártok vannak a világon.
- Bár egyelőre konkrétan továbbra sem kíván beszélni támogatóiról, de ezek szerint vannak köztük pártok is?
- Igen, igen. Vannak parlamenten kívüli pártok, amelyek úgy gondolják, hogy érdemes egy ember mögé állni. Ugyanazt a logikát képviselik, amit én, hogy mindenkinek, aki nem fideszes és nem jobbikos, egy helyre kell csoportosulnia. Egyelőre konzultációkat kell folytatnunk a támogatóinkkal és a jelölő szervezetekkel, hogy a mostani helyzetben lehet-e dönteni arról, hogy mindenki visszalépjen egyetlen közös jelölt javára. Jelenleg ugyanis még nem vagyunk benne biztosak, hogy olyan erős személyiséget találtak a megosztott baloldali pártok, aki sikerrel veheti fel a küzdelmet Tarlós Istvánnal, miközben képviseli a mi - ezáltal a budapestiek jó részének - érdekeit is. Még az is elképzelhető, hogy mi ajánlunk Falus Ferenc doktor helyett - akit egyébként kiváló embernek tartok - egy olyan személyiséget, akinek győzelmi esélyei vannak és valóban kihívója lehet a jelenlegi főpolgármesternek.
- Valóban lehet olyan közös jelölt Tarlós Istvánnal szemben, aki a győzelem reményében indulhat október 12-én?
- Igen, erre számítunk. Erről tárgyalunk rendkívül intenzíven. Bár nem tudok és nem is akarok nevet mondani, de a tárgyalások előrehaladottak és úgy vélem, hogy jó irányba mutatnak.
- Csakhogy nem túl rövid az idő a választásokig egy olyan jelölt indításához, akit a választók bízvást el tudnak fogadni?
- A kérdés természetesen nagyon jogos. Meg is van a véleményem az elvesztegetett idő miatt. Négy éve is pontosan lehetett tudni, hogy az idén ősszel önkormányzati választások lesznek. Kellő időben fel lehetett volna erre készülni és fölkészíteni egy-két jelöltet arra, hogy ha kell, lépjenek be. A Fideszen és a Jobbikon kívül mindenki nagyon el van késve. Talán ha a parlamenti választások másnapján születik megállapodás a közös indulásról, az még elfogadható lett volna. De itt jön a válaszomban a csavar: ezért kell olyan jelöltet lelnünk mindahányunknak, akit már nem kell felépíteni.
- Ön kétségkívül ilyen: ismert közszereplő, akit már nem kell felépíteni, megismertetni.
- És többen is vannak ilyenek. Én is máshonnan vagyok ismert, Falus doktort vagy Balázsovits Lajost is az élet más területeiről ismeri a széles közvélemény. Várospolitikusként kevesen rohangálunk, ezt ismerjük el. Az MSZP-s Horváth Csaba kivétel, hiszen ő elég régóta benne van a városi politikában, őrületes tapasztalatokkal rendelkezik. Őt sem kell felépíteni, mert ismerik. Azokat, akik más területről vagyunk ismertek, akár két hónapon belül is el lehet vinni abba a fázisba, hogy az emberek elhiggyék, alkalmas és jó főpolgármester lehet belőlük. Ez már azon múlik, hogy az illető mennyire kommunikatív, mennyire képes átvenni ezt az úgynevezett feladatkört, milyen hiteles és világos programmal tudja érdekessé tenni magát a választók előtt. A szavazók jó része ugyanis biztosan nem pártalapon választ főpolgármestert. Budapest lakosságának nagy többsége egyáltalán nem kedveli a pártokat, ezért nem is ragaszkodik ahhoz, hogy a pártok jelöljenek embert erre a tisztségre. A pártjelöltség és a párttámogatottság szükséges rossz és nem feltétlenül jó. Mi úgy véljük, aki eredménnyel el akar indulni Tarlós úrral szemben, az jól teszi, ha függetlenként indul, egyúttal tudomásul véve, vagy elfogadva a különféle kis meg nagy pártok támogatását. De nem az ő jelöltjükként kell kilépni a színpadra. Én ezért is vállaltam a felkérést, amikor annak idején többen felkerestek és bizalmukról biztosítottak, mert úgy gondoltam, hogy létezik ilyen esély. De kiemeltem, és ma is ragaszkodom ahhoz, hogy ennek csak akkor van értelme, ha nem indulnak el sokan a pártok jelöltjeként, különböző szándékokkal. Most úgy látom, a baloldal olyan helyzetbe lavírozta önnön magát, hogy kényszerűségből is kell jelölni valakit, mint a legkisebb közös többszöröst, s nem azért, mert megtalálták a lehető legjobb megoldást.
- Miután azonban ön már régebben bejelentette indulását, feltételezem, hogy kiérlelt várospolitikai programmal lépett ebbe a küzdelembe.
- Bátran mondhatom, hogy nagyon komoly összeállított anyagunk van, és a jó hírem az, hogy a szövetségeseinkkel - hadd fejezzem most így ki magam - sikerült ezt a programot harmonizálni, összhangba hozni. Teljesen készen is vagyunk vele. Pontokban szedve és közérthetően tudjuk a gondolatainkat kifejteni a városi közlekedésről, a közbiztonságról, közrendről és egyáltalán a városfejlesztésről, és nem utolsó sorban a kultúráról. Én pedig mint ügyvéd eléggé gyakorlott vagyok, hogy felkészüljek arra az ügyre, amelyet képviselni akarok. Nem félek ettől a feladattól sem, eddig sem féltem. Ki merek állni, ám nem fogom erőltetni és nem akarok önjelölt szerepben tetszelegni. Nem képzelem magamról, hogy én lennék az egyetlen alkalmas jelölt. Sőt, valószínűleg többen vannak, éppen ezért a legjobb lenne egy hatékony kompromisszumos megoldást találni.
- Nem elég azonban a kiérlelt program és a jó kompromisszum. Tarlós István már többször is elmondta, szerinte a fővárosnak az az érdeke, hogy ő maradjon a főpolgármester, hiszen a Fidesz jelöltjeként jobban együtt tud működni a kormánnyal, míg egy baloldali jelöltnek meg kell velük küzdenie.
- Ez így helyes. Ezért hívjuk demokráciának, és ha még maradt a jogállamból valami és a mai hatalom még nem vett el minden jogi hátteret és választójogi lehetőséget, akkor ezzel élni kell. Budapest nem egyenlő az országgal, de annak a szíve. A fővárosnak más a szociológiai összetétele. Az itteni emberek gondolkodásmódja, kulturális igénye és egyáltalán az életfelfogása bizonyos mértékben eltér a nem budapestiek gondolkodásformájától és életvitelrendszerétől. Így itt van lehetőség és mód arra, hogy teljes körű együttműködés esetén olyan megoldást találjunk, amely közvetlenül a lakosság érdekeit képviseli, nem pedig a pártokét.
- A kétharmad eddigi működését ismerve ezt valóban reálisnak tartja?
- Legalábbis bíznunk kell benne. Nem vagyok optimista, de szeretnék az lenni. Őrületes nagy problémát jelent ma hazánkban a hatalom jelentős túlsúlya, miközben a kontrolljai, ellensúlyai nem léteznek. Legalább ezt a picike kis szigetet, amit Budapestnek hívunk, ezt kellene demokratikus centrumként, mint egy skanzent megőrizni. Legalább a fővárosban meg kellene próbálni olyan helyzetet teremteni, hogy más legyen, mint amilyen színűre befestették ezt az országot. Meg kell tudni mutatni, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, ahogy a mai hatalom. Egy más típusú ideális fővárosi vezetésnek ez lehet a nagy esélye. Egy olyan bázis alakulhat ki, amely képes érdekeket érvényesíteni akár a központi hatalommal szemben is. A demokratikus ellenzéknek napjainkban igen kevés a lehetősége - akár a médiában, akár másutt -, hogy fölemelje a szavát, vagy egyáltalán kifejtse gondolatait, nézeteit. Ez torz hatalomgyakorláshoz vezet, mert nincs kontroll. Ilyenkor aztán jönnek az ostobábbnál ostobább megnyilvánulások. Elég talán, ha csak a miniszterelnök Tusnádfürdőn elhangzott beszédére utalok. Bálványos egyáltalán nem méltányos, különösen nem a civilekkel szemben. Úgy vélem, ez már a demokrácia megcsúfolása.
- A főpolgármester tehát akár a hatalom kontrollja lehet?
- Fontos szerepe van abban, hogy megjelenhessen és hallathassa hangját az ellenzék. Elképzelhető persze, ha Tarlós főpolgármester nem győz a választáson, akkor az új városvezetőnek elveszik egy sor hatáskörét. Jogászként berzenkedek, hogy utólag alkotmányosnak minősítették azt, hogy a fővárosiak nem választhatnak maguknak közvetlenül saját képviselőket a közgyűlésbe. Előfordulhat, hogy az egészet értelmetlenné és nevetségessé teszik, de a győztes száját nem tudják befogni, ahogy egyébként az itt élő emberekét sem. Ilyen értelemben talán még nincs Magyarországon cenzúra. Egy balliberális, vagy egy nem Fidesz-párti főpolgármester talán időnként tudja hallatni a szavát kifelé és befelé is. Én mindenképpen szeretnék segíteni annak, aki esetleg elindul a főpolgármesteri posztért. Abban is kész vagyok részt vállalni, ha igény lesz rá, hogy tovább is együttműködjünk. Határozott meggyőződésem, akárki lesz a főváros első számú vezetője és akárhogyan alakul a közgyűlés összetétele, ki kell alakítani egy magisztrátust. Ez egy tanácsadó testület lenne, olyan, mint egykor a vének tanácsa volt Athénban. Ennek a konstrukciónak az a lényege, hogy a nagy döntések előtt kikérik a tanácsadók véleményét. Egy ilyen szervezetben nagyon szívesen vennék részt a tapasztalataimmal. Ha erre igényt tart a jövendő főpolgármester, bárki is lesz az.
- Hallgatom önt és nem hagy nyugodni a kérdés, hogyan jut eszébe egy jól menő ügyvédnek, hogy napjainkban politikai pályára lépjen. Elég volt a rossz fiúkból?
- Egy újságíró nemrég azt kérdezte tőlem, elment-e az eszem. Én erre azt válaszoltam, hogy lehet, hogy elment egy kicsit, de lehet, hogy egy kicsit megjött. 65. életévembe léptem, negyven évet ügyvédkedtem, nincs elegem a rossz fiúkból. Őket lehet képviselni, hiszen én erre esküdtem fel. Azt gondolom azonban, hogy mostanra eljutottam odáig, hogy már nem azt kell nézni, én mit kaphatok a városomtól, meg a környezetemtől, hanem, hogy én esetleg tudok-e valamit tenni érte. Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy én itt magamat mutogatom, nincs már nekem erre szükségem. Azt gondolom, nincs olyan jelölt semmilyen tisztségre, akinek nincsenek ambíciói. Én eljutottam végre odáig, hogy így, ha a bizalmat megkapom és ezzel mások is egyetértenek, és nem rontom az általam kedvelt szférának az érdekeit, akkor színpadon maradok. Ha azt kérik, hogy lépjek hátrébb, mert ezzel szolgálom a közösség érdekeit, akkor hátra fogok lépni. Ha viszont azt mondják, hogy próbáljam meg, mert lehet, hogy hatékonyabban tudsz fellépni, erőteljesebb a karaktered, más a habitusod, akkor nem fogok elszaladni. Semmiképpen nem akarok azonban olyan színben feltűnni, mintha azt hinném, hogy én vagyok az egyetlen megoldás. Viszont azt szeretném, hogy Budapest maradjon meg olyannak, amilyennek elődeink és mi is megszerettük, mert én szeretem a fővárost és remélem, hogy sokan vannak még így.