- Liliom Rita: virágzó pályafutás

Liliom Rita mindössze 18 éves volt, amikor nekiindult a nagyvilágnak, és meg sem állt az Egyesült Államokig. Ösztöndíjasként pénzügyet tanult, és persze röplabdázott. Az azóta eltelt 10 évben kizárólag külföldön játszott, Németországban, Lengyelországban, Törökországban, nemrégiben pedig Olaszországba szerződött.

„A középiskola elvégzése után a szüleim leültettek – eleveníti fel a kezdeteket a 28 éves sportoló -, s azt mondták: a sport szép dolog, de diploma nélkül nem boldogulsz az életben! Jól ment a sport, olyannyira, hogy amikor eljöttek Amerikából megnézni, fel is vettek rögtön a kansasi egyetemre. Nagyon élveztem a kint töltött öt évet.

Amikor egy új országba szerződöm, az első egy hétben csendes megfigyelő vagyok. Tanulmányozom a

csapattársaimat. Aztán kezdek feloldódni, és egyre többet beszélni, barátokat szerezni. Már nagyon várom a jövő héten kezdődő olaszországi kalandot.”

A külföldi kalandok

Liliom Ritát idehaza kevesen ismerik. Egyfelől a röplabda nem kimondottan közkedvelt mifelénk, másfelől pályafutása nagy részét külföldön töltötte. Itthon nyugodtan végigsétál bármely belvárosi utcán anélkül, hogy összesúgnának a háta mögött – ha csak nem 183 centiméteres magassága miatt.

Németországban viszont megesett, hogy egy párnak annyira megtetszett a játéka, hogy a férfi Rita egyik meccsen kérte meg a párja kezét, őt pedig arra kérte fel, nevében adja át választottjának a virágot.

Egy évvel később egy röplabdás magazinban meginterjúvolták a szerelmeseket. Megkérdezték a nőt, mi élete legemlékezetesebb pillanata? Azt felelte: hogy láthatja Ritát játszani. A férje erre vérig sértődött. Ő nagy romantikusan megkéri a kezét, és neki nem ez jelenti a legnagyobb boldogságot, hanem Liliom játéka?!…

„Külföldön sokkal többen megismernek, főleg amíg Németországban és Lengyelországban játszottam” – rögzíti a sportoló, s erre föleleveníti egyik kedves történetét. „Németországban, csapatösszetartás címén, azzal a feladattal vezényeltek ki bennünket a városba, hogy pénzt keressünk.

Úgy oldottuk meg a feladatot, hogy volt egy nagyon jó gitárosunk, és kiálltunk egy bevásárlóközpont elé énekelni, a csapattársam pedig hangszeren kísért. Sok pénzt gyűjtöttünk. Na, nem azért mert jó a hangom. Hanem fizettek, hogy abbahagyjam!

Aztán olyan is volt, amikor nekünk akadtak kiadásaink. Szokásban volt: aki butaságot csinált, fizetnie kellett a közös kasszába egy eurót. Ha nagyobb hibát követtél el, a komplett csapat hangosan leszámolta az öt eurót. Az így összejött pénzből általában elmentünk egy elegáns étterembe. Gondolhatja, mennyi hülyeséget csinált a csapat, ha degeszre tudtuk enni magunkat!... Ezek az összejövetelek alapvetően javítják a csapatmorált.”

Persze az élet nem mindig móka és kacagás. Még egy élsportoló számára sem. Például két évvel ezelőtt, amikor a hazai szövetség benevezte a válogatottat az Euroliga küzdelmeibe, megesett, hogy az egyik edzőtáborból hazazavarták a lányokat, mivel az MRSZ nem tudta rendezni a cechet.

„Akkortájt sajnos elég gyakoriak voltak az ilyesféle problémák. Volt időszak, amikor kifejezetten olyan szállodákba mentünk, ahonnan még nem rúgták ki a válogatottat. Akkoriban azért sem jöttek az eredmények, mert bizonytalan helyzetben mindenre tudsz gondolni, csak a röplabdára nem.”

Rita szerint a mostani vezetőség működése idején épp azért jönnek jobban az eredmények, mert olyan körülményeket biztosítanak, hogy a lányoknak csak a játékra kell koncentrálniuk. Bár az is igaz, hogy az idén tavasszal, az Eb-selejtező izraeli állomásán újfent botrányosak voltak a körülmények. De nem a magyarok hibája miatt.

A szállásokkal sokszor voltak problémák

„Most is kiráz a hideg, ha erről beszélek. Ilyen rossz körülményekben talán még általános iskolás osztálykirándulásokon sem volt részem. A szállásunk egy katonai kiképzőtáborhoz hasonlított. Bementünk, és olyan bűz fogadott minket, hogy a könnyünk kicsordult. Aki a légkondicionáló alatt aludt, megfagyott, a többiekről viszont patakokban folyt a víz. Szóltam az izraeli szövetség elnökének, hogy ez a hely nem felel meg a szövetségi előírásoknak. Nem értette a problémánkat.

A bűzre annyi volt a válasza, hogy parfüm illatot érez. Nagy nehezen felköltöztettek minket a főszárnyra. De ott meg csótányok vártak bennünket. A légkondi olyan hideget fújt, hogy nem lehetett a helyiségben bennmaradni, de működnie kellett, mert az mondták, a csótányok a meleget szeretik, hagyjuk hát bekapcsolva. Persze az izraeliek luxus körülmények között voltak elszállásolva.

A svédek leköltöztek az aulába, a lányok féltek a bogaraktól. A legviccesebb az volt, hogy a szervező egyszer odajött hozzám, és azt mondta, nehogy azt higgyük, hogy azért kaptuk ezt a szállást, mert Franciaországban 3-1-re megvertük őket. Ha nem mondja, ez eszembe sem jut, de így szinte biztosra veszem, hogy épp ezért akartak kibabrálni velünk. Mindenesetre a hazaiak a csoport harmadik helyén végeztek, mi pedig elsők lettünk, és 28 év után ismét ott lehetünk az Eb-n.”

A holland-belga közös rendezésű kontinenstornát nagyon várja, ám van egy feladat, amire még nem érzi magát kellően felkészültnek. „Persze, szeretnék gyereket, de néha elbizonytalanodom. Félek attól, hogy tudnék-e olyan jó munkát végezni, amilyet a szüleim. Megszülni a gyereket könnyű, fölnevelni sokkal nehezebb.

Korábban úgy gondoltam, harminc éves koromig szülök, de most még nem állok készen. Két-három évig szeretnék még játszani, addig igyekszem megteremteni az anyagi feltételeket, és utána szerintem belevágunk a párommal.”

A civil élet

Miközben mostanság új kikapcsolódást talált magának - köt és horgol, s olykor pedig festeget -, készül a civil életére. Belsőépítész szeretne lenni. Az első próbatétel épp ezekben a napokban zajlik. Vett egy harmadik kerületi régi lakást, annak kicsinosítását vezényli.

„Mindent ki kellett cserélni. Már kész a víz, gáz, villany, most a fürdőszobacsempék kiválasztása van a soron, de csak nem találom a tökéleteset. Ez az első saját lakásom, nem szeretném kiadni, és végre úgy rendezhetem be, ahogyan szeretném.”
Liliom Rita hamarosan utazik Olaszországba. Bőszen tanulja a nyelvet. Ahogy az eddig akadályokat, a következőeket is könnyedén veszi majd, ebben biztosak lehetünk.