Nem is tudom, hol olvastam, hol hallottam, de mindegy is, a lényeg az, hogy állítólag a szegedi Vértóból horgásztó lesz. Ha jól emlékszem, egykoron azt tervezték, hogy csónakázótó lesz belőle. Hogy nem lett az, ma is sajnálom, de ha tényleg horgásztó lesz, annak nem örülnék maradéktalanul. Képzeljék el ezt a tündéri kis tavat, amelynek a partján annyi, de annyi, horgász ül majd, hogy szinte egymásba ér a horgászszerszámuk. Mennyivel üdítőbb lenne a tó közelében levő padokról gyönyörködve nézni, amint a lemenő nap rózsás fényében fiatal párok csónakjai siklanak a telihold reszkető képét tükröző tó vizén, és csak a csókok csattanása és az evezők halk csobbanása töltené be az ózondús, koraesti levegőt, valamint a tó mellett magasodó nemzeti szánkódomb tetején levő nemzetiszín trikolor diadalmas lobogásának szelíd hangja. Nota bene! Számos mély hittel bíró "szögedi igaz magyar embör" úgy véli, hogy eme szent halomra ereszkedik majd le a Magyarok Istene e világkorszak legvégén. Hiszik mindezt az Etelközi Szent Könyvekben leírtak alapján. Minden más ezzel ellenkező vélemény szerintük, tévhit, a Mózes hitűek ármánykodása. Meglátjuk. Furcsállanám, ha pártunk és kormányunk nem támogatna egy ilyen elképzelést, mint amit felvázoltam az imént. Pont most, amikor vészesen fogy a magyar! Hát mi a fontosabb? A lankadt zsinórjaikat tóba lógató horgászok, vagy a fiatalos hevülettel csónakázók? Ha én a közeljövőben megtartandó önkormányzati képviselőválasztáson ezzel a programmal indulnék, tuti nyerő lennék. Ez utóbbin azért még elmerengek...