zene;Tom Jones;

Fotó: Gettyimages.

- Tom Jones nosztalgiázik

Spanyolországban turnézott az elmúlt hetekben az örökifjú Tom Jones. Az énekessel interjút készítő barcelonai La Vanguardia bevezetőben megállapította róla, hogy semmit sem veszített sármjából,de azért némi nehezteléssel megjegyezte, hogy alanya kikötötte:  politikai jellegű kérdésekre nem válaszol.

A 74 éves Tom Jones  1974 óta él az Egyesült Államokban, ott van lemezeinek fő piaca. Más művészekhez hasonlóan ő is sokszor fellépett Las Vegasban és azokra az időkre visszaemlékezve elmondta, hogy Frank Sinatra figyelmeztette: „Las Vegas kiszívja az ember vérét.” Ezt ő maga is tapasztalta, főként Elvis Presley példáján keresztül, hogy „a fellépés rutinná válik és az ember elfelejti,hogy ezen kívül létezik egy másik világ is.”

Ezzel együtt nem tagadta, hogy szórakoztatóak voltak számára ezek az évek a rajongó lányokkal, akik nemcsak alsóneműiket, hanem lakásuk kulcsát is felhajították a színpadra. Az ártatlanok nem tudták, hogy Jones szibarita volt a szexben, évtizedeken keresztül bele kellett venni a szerződéseibe, hogy olyan szobát biztosítsanak számára,ahol nyugodt körülmények között szexelhet  - tette hozzá a riporter, akinek mondanivalóját az énekes azzal szakította félbe, hogy részleteket nem árul el, majd megtudja a közönség az önéletrajzából, amelyet most ír.

Jones a valóságban 57 éve él együtt Melindával, aki ifjúkori szerelme volt. Kapcsolatuk, állítólag, azon a kényelmes elven alapul hogy  „amit nem lát az ember, attól nem szenved.” A pár között a közvetítő szerepét Mark, a fiúk tölti be, aki serdülő kora óta kíséri el apját a fellépéseire, így tökéletesen tisztában van a show-biznisz rejtelmeivel. Amikor 1986-ban meghalt az énekes felfedezője, Gordon Mills, Mark lett a menedzsere. A fiúnak nagy szerepe volt apja karrierjének újra fellendítésében. „Mark és felesége, Dona csodálatosak. Meghallgatnak mindenféle zenét és tanácsokat adnak”  - ismerte el fia érdemeit Jones.

Az énekes 1999-ben készítette el a duettekből álló Reload-ot és 2002-ben a Praise and Blame-t. Ez utóbbival nem aratott nagy sikert. „A lényeg, hogy szórakoztasson, hogy az legyen a benyomásom hogy új területeket fedezek fel. Ezek olyan élményeket adnak, amelyek nem jutottak ki barátomnak, Elvisnek, élete utolsó éveiben.”

Jones sok mindent elvállal, de úgy, hogy megpróbál nem nevetségessé válni. Amikor a Simpson-családban szerepeltették‚ tisztábanvolt azzal ‚hogy karikatúrát személyesít meg. Míg egy napon látta magát a televízióban és rájött arra,hogy úgy néz ki, mint egy komédiás aki tudja ‚hogy 70 éves, de letagadja.  „Ettől kezdve nem festettem a hajamat és megtanultam szeretni az ősz hajszálaimat”.

Különféle munkái közül kiemelte részvételét a The Voice brit kiadásában: Nagyon komolyan veszem ezt a feladatot,  felkutatom a megfelelő dalokat, szakmai véleményt adok róluk, igyekszem. Hallom a generációm tiltakozását, azt mondják, most már nincs olyan zene mint a hatvanas években. Sokan vannak, de tévednek.”

Tom Jones  nosztalgiával gondol vissza az 1969-71-es This Is Tom Jones című zenés show-ra, amelyet a világ számos tv-csatornáján bemutattak (köztük Magyarországon is),  az akkori időkre, azokra a duettekre, amelyeket Jerry Lee Lewis-szal és Little Richard-al énekelt lemezre. Emlékei szerint egyszer egy  Raphael nevű spanyol énekessel is szerepelt egy musicalben, amely Manuel Benitez, azaz El Cordobés, a legendás torreádor életéről szólt. A musical címe El  matador volt, de néhány hét után a darab megbukott.” Az állatvédők tiltakoztak és minden csak szimbolikus lett. A bikákat flamenco-táncosok helyettesítették. A csődöt az Öböl-háborúnak tudták be, de a felelősök a producerek voltak. Én ugyan még sohasem voltam bikaviadalon,de tiszteletben kell tartani minden nép hagyományait.  Különben ugyanez történik Angliában a rókavadászattal, amely ellen olyan emberek tiltakoznak, akik semmit sem értenek.”

 

 

"Beleszerettem Woody Allenbe. Nem, mint szép férfiba, hanem abba, ahogyan elmeséli a történeteket. Filmjeiben egy drámai jelenetet is szellemességével és könnyedségével képes vidámmá alakítani „- mondja a kezdő filmrendezőnő Laura Halilovic, aki nyolcéves volt, amikor látta a Manhattan c. filmet.