Az újság munkatársainak egy részét elbocsátották, majd eladták a Turkuaznak. A médiacsoport a Calik Holdinghoz tartozik, amelyet Ahmet Calik, Erdogan bizalmasa irányít, s felügyelőbizottságában helyet kapott a miniszterelnök veje. Ezután a lap a kormányzat szócsövévé vált. A Sabah egyébként heti mellékletében válogatott cikkeket közöl a New York Timestól.
Ami a Calik Holdingot illeti, a vállalkozás Erdogan alatt virágozni kezdett. A holding nyeri sorban a közbeszerzési eljárásokat. A Calik család eredetileg csak textilkereskedelemmel foglalkozott, a szektorban jól is csengett a Calik név, méghozzá már a harmincas évek óta. Azóta holdinggá terebélyesedett.
Megvetette a lábát az energia-, a bankszektorban, az építőiparban, s a médiában. Éves forgalma eléri a 2,8 milliárd dollárt, s körülbelül 20 ezer embert foglalkoztat. A holding egyébként Albániában is érdekelt, megvásárolta az Albtelecomot, illetve a tiranai Banka Kombetare Tregtare részvényeinek 60 százalékát.
Elbocsátják az ellenzéki újságírókat
Az elmúlt években tehát Törökországban olyan viszonyok alakultak ki, hogy a kormánypárt gondoskodott arról: a választás ne legyen demokratikus. Médiafölénye olyan jelentős, hogy az ellenzék úgyszólván labdába sem rúghat. Felülről irányítják a médiaholdingok átvételét, átjátsszák a kormányhoz közel álló cégeknek, a kormánnyal szemben kritikus újságírókat elbocsátják.
A televíziók nagy többsége kormánypárti lett, ami azért fontos, mert a kelet-törökországi, kevésbé tehetős anatóliai réteg főleg a televízióból, a kormányzathoz közel álló csatornákból értesül a napi történésekről.
Az ellenzéki elnökjelölteknek jóval kevesebb a megszólalási lehetőségük az elnökválasztási kampányban, mint Recep Tayyip Erdogannak. Mehmet Türker, a Sözcü című lap publicistája az elnökválasztást olyan úszóversenyhez hasonlította, ahol az egyik versenyzőt motor hajtja.
Miközben az ellenzéki elnökjelöltek lehetőségei korlátozottak, Erdogan mögött áll a teljes kormányzati apparátus, minden olyan eszköz, ami alkalmas az emberek manipulálásához, s a sikeres kampányhoz. Arról nem is szólva, hogy Erdogan kampányához hírek szerint közpénzeket is felhasználtak.
A kritikus újságírók megpróbálják ugyan mobilizálni az embereket a kormányzat ellen, de ma már bátorság is kell ahhoz, hogy valaki bírálni merészelje "Törökország szultánját" - írta a Neue Zürcher Zeitung. A kormányfő ugyanis nem kedveli a bírálatokat, számos pert indított újságírókkal szemben állítólagos hitelrontás miatt. Ha egy neki nem tetsző véleményt olvas, maga telefonál a szerkesztőségeknek, hogy kifejezze nemtetszését, s a főszerkesztőtől az adott újságíró elbocsátását követeli. Időnként a televíziók műsorstruktúrájába is beavatkozik.
Az ellenzék szerint egyenlőtlen harc folyik: az állami médiahatóságban, az RTÜK-ben is többségben vannak az AKP emberei. A hatóság magas büntetéssel sújt egyes csatornákat, másokat be is zár, felettébb furcsa indokokkal. Aligha írható a véletlen számlájára, hogy a büntetésekkel túlnyomórészt a kormányt bíráló médiumokat sújtják, így például a Halk TV-t, amely heteken át beszámolt a tavalyi isztambuli, Gezi parki tüntetésekről.
A Samanyolu TV azzal vívta ki a médiahatóság ellenszenvét, hogy górcső alá vette a kormányzat korrupciós ügyeit. A Cümhüriyet című lap pedig a TRT köztelevíziót támadta, amely "Erdogan rádió- és tévécsatornájává vált".