Ezúttal Gál Kristóf volt a soros azokon a nyilvános osztálytalálkozókon, amelyeken évente egyszer a volt diákok összegyűlnek, és két hét próba, meg azt megelőző beszélgetések, személyes élmények alapján, laza szövésű, invencióval teli produkciót kerekítenek valamelyikük életéből. Ezt a kezdetektől a Zsámbéki Színházi Bázison tették, tavaly nyáron pedig már átköltöztek a Jurányi Inkubátorházba.
Ezek a produkciók azon kívül, hogy általában meglepő őszinteséggel festenek valakiről portrét, attól is igazán ütősek, hogy a volt osztály, és ezen keresztül az ország hangulatáról is érzékletes helyzetjelentést adnak. Az egyik legerősebb és leggunyorosabb jelenetben magyarkodás paródiát látunk. Állandóan pödrött, képzeletbeli bajusszal, mint nyelvet öltögető kabaré tréfaként adja Mészáros Máté, Dömötör András, több figurát domborítva.
Fikázva beszélnek sok mindenről, amikor a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról esik szó, megvetésüket köpéssel is nyomatékosítják. Sorolják, hogy mi mindenre nem tartanak igényt, például a színházi repertoáron, viszont két Csurka darab, ahogy ők mondják, Csurka Pista persze kívánatos. A közönség harsányan nevet.
De kevesebb a nevetés, mint általában szokott. Gyakran drámaiak a magánéleti részek. Annak taglalása, hogy Gál házassága egy sok áldozatot hozó bábszínésznővel válságba került. A válás határán vannak. Látunk is olyan szituációt, amelyikben a gyerekek és a feleség előtt Gál, akit ekkor Dömötör András személyesít meg, rendőrségi munkájáról beszél, véres ingben hazaérkezve.
Belelovallja magát az amúgy rémes gyilkossági történetbe. Mind nagyobb élvezettel meséli a családi asztalnál. Körülötte megrökönyödött, értetlen arcok. Gál láthatóan szereti ezt a munkát. Aztán amikor a főnöke telefonál, szinte katonásan haptákba vágva magát, neki is áradóan beszél a borzalmakról.
A feleségnek dilemma is, hogyan lehet egy rendőrt szeretni. Valamelyik estén, amikor a férje közeledni próbál hozzá, hangsúlyosan elhúzódik, kifakad. Közös, elidegenedett, rideg, hosszan elnyújtott fogmosásba torkollik feszültség levezetésként az este szeretkezés helyett. Az egymással való beszédképtelenség kínos csönddé válik.
Nem csak a házaspár, hanem nyilvánvalóan az egykori osztály tagjainak a kedve sem túl rózsás. Még a közszemlére tett osztálytalálkozók elején, az Éjféltájban mondta meg, hogy mi a baja című produkcióban arról beszéltek, hogy kikerülve a főiskoláról milyen sok csalódás érte őket a pályán a viszonylagos védettség után, de mindezt irigylésre méltó robbanékonysággal, az erőteljes keserűség ellenére, világmegváltó hevülettel tették.
A világmegváltó hevület láthatóan oda. Szinte tapintható a rezignáltság. Középpontba kerül a hogyan tovább dilemmája. A megfeneklettség állapota, és az ebből a helyzetből való kikecmergés kísérletei. Gál helyzete is ellentmondásos. Nyolcgyerekes, nagyon vallásos családban nevelkedett, sok tekintetben elzárva az élettől.
Szemléletes, ahogy már fiatalemberként beóvatlankodik egy videótékába, ahol a Kovács Patrícia játszotta, meglepett, kicsit gépies, majd segítőkésszé váló nő ámul azon, hogy semmi híres filmet nem ismer. Mindent egyszerre akar pótolni. Ahogy a főiskola szabadabb életformájával sem volt könnyű szembesülnie. Majd egy idő után a színészet sem okozott neki örömet.
Érdekesség, hogy utolsó, nagy sikerű szerepében nyomozót játszott, ha nem is túl dicsőségeset, A párnaember című abszurdban. Képes volt hátborzongatóvá válni, rémségeket elegyített humorral. Van is egy olyan jelenet, amikor az egri színészek ehhez a darabhoz tanulmányútra mennek a rendőrségre. Már rég búcsúzkodnak a többiek, de ő még mindig újabb és újabb kérdéseket tesz fel, nem tud elszakadni.
Aztán láthatjuk, hogy egy vaskos kifejezéseket használó prostituáltat hallgat ki, és vallásos neveltetésével mennyire nehezére esik mindazt végig hallgatnia, ami történt. Közben próbál megértő, emberi lenni, és az is. Ahogy akkor is az, amikor egy olyan gyanúsítottal beszél, aki a kaposvári teátrumban volt díszítő. Kapásból megszaporodik közöttük a szó.
Valamennyire mindketten visszavágynak a színházi világba. Gál elszakadt, de még kicsit ott van. Rendőrségi szóvivőként sokat hasznosíthat abból, amit színészként tanult. A megfelelő beszédkészség, megjelenés, karizma, egyaránt kamatoztatható. Meg hát évente egyszer, a hosszúra nyúlt osztály-találkozóra, ismét színésszé válik.
A produkció végén gitárral a kezében ott áll velünk szemben, és egy dalban csaknem összegzi az eddigi életét. Megrendült és megkönnyebbült egyszerre. Lesi a hatást. Szembenéz velünk. És látja, hogy igencsak megérintett bennünket a története. Jövőre Dömötör Andrásról szól a produkció. Gál, ahogy eddig, minden bizonnyal abban is színre lép.