Olvasóink - ha csak lapunkból tájékozódnak - bizonyára nem értesültek arról, hogy a májusi EP-választás után Orbán Viktor köszöntötte az új európai parlamenti képviselőket. Ez persze nem nagy veszteség, még akkor sem, ha Magyarország miniszterelnöke megkérte őket, álljanak ki Magyarországért. "Soha ne feledjék, mindannyian magyarok vagyunk" - írta még a kedves vezető. A veszteség ez esetben inkább lapunké. Tudniillik az üdvözlet fizetett hirdetésként jelent meg valamennyi országos napilapban (beleértve a Blikket és a Nemzeti Sportot is) - kivéve a Népszavát. Ami egyúttal azt is tükrözi, hogy Magyarország miniszterelnöke hajlamos elfelejteni, nemcsak a képviselők mind magyarok - bármelyik párt küldte is őket Brüsszelbe -, hanem az olvasók is. Utóbbiak között azonban már különbséget tesznek hivatalos körökben: van közülük, aki megérdemli, hogy olvashassa a hirdetést, s van, aki nem. Továbbá van olyan lap, amely kasszírozhat érte, s van, amelyik nem.
Jó hírrel akkor sem tudunk önöknek szolgálni, ha például bíznak a szerencséjükben és játszanak. Már régóta nem hirdet ugyanis nálunk a Szerencsejáték Zrt. sem. Egész pontosan a Fidesz 2010-es választási győzelme óta. Akkor felbontották a lapunkkal korábban kötött élő szerződést és azóta olvasóink el vannak zárva a cég információitól. Nem közöljük tehát a nyereményjegyzékeket, de a minden hónapban ismétlődő akciókról szóló reklámokat sem. Ez ugyanis a kormányhoz közel álló napilapok privilégiuma. Ellenzéki olvasót pedig még a szerencsejátékoknál is meg kell különböztetni.
Mindez nem véletlenül vált újra hangsúlyossá ezekben a napokban. A Magyar Nemzet olvasói a múlt héten értesülhettek arról, hogy "Pénzhiány miatt vége a baloldali napilapnak". Ez virított a címben és sokan nyilván elégedetten - vagy szomorúan, ahogy tetszik - vették tudomásul, hogy kifújt a Népszava. Hiszen az utóbbi időben nem titkoltuk, hogy nehézségekkel küzdünk, logikusnak tűnhetett tehát, hogy elérkezett a vég. A cikkből aztán kiderült, hogy Olaszországról van szó és - ahogy egy másik portál nevezte - az "olasz Népszaváról". Ami egyáltalán nem pontos, hiszen a l'Unitá az olasz kommunista párt egykori lapja volt, a Népszava viszont egykor a szociáldemokratáké, aztán a szakszervezeteké lett, az utóbbi időben pedig a szocialista párt mérsékelt támogatását élvezte.
Hasonlóság ezzel együtt van, az olasz újság egykori több százezres példányszáma az utóbbi időkre 20 ezerre csökkent, de több a különbség. A lap hatalmas adósságot halmozott fel, s 1924 óta már harmadszor szűnt meg. Csak eddig mindig újra tudott indulni, például 2000-ben, amikor nyolc hónap után ismét megjelent, mert talált finanszírozókat. Most a balközép Demokrata Párt (PD) elzárkózott a lap megmentésétől.
Mi még nem tartunk itt, bár a helyzet korántsem rózsás. Az állami hirdetések szinte teljesen elfogytak (aki ilyeneket akar látni, üsse fel a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot), de emellett eredményesnek bizonyult az állami megfélemlítés is. A baloldallal egyébként szimpatizáló reménybeli mecénások vagy üzletemberek azért nem támogatnak bennünket, mert attól tartanak, a hatalom ezt sokszorosan megtorolná. Kétségkívül igazuk van azoknak az újságíróknak is, akik nemrég egy tévéműsorban - lapunk helyzete kapcsán - fejtegették, hogy jó újságot kell csinálni, akkor majd jön a pénz. Igyekszünk persze tartani a színvonalat, ugyanakkor azonban az utóbbi több mint négy évben sorozatosan azt tapasztaltuk, hogy a példányszám vagy a minőség egyáltalán nem számít, amikor a pénzről van szó. Többet nyom a latban, hogy nem engedünk elveinkből, továbbra is baloldali újságot készítünk és változatlanul kritikusak vagyunk a kétharmaddal szemben. Isszuk is a levét.
Továbbá annak is, hogy a baloldal pártjai ott tartanak, ahol. A folyamat természetesen nem most, de még csak nem is az előző, 2010-ben elvesztett választás nyomán kezdődött. 2002 után a Fidesz következetesen felépítette és kistafírozta sajtóbirodalmát. A nevezetes "emútnyócév" után már csak a közmédiát kellett megszerezniük, hogy szinte mindent uraljanak. Eközben az MSZP azzal sem tudott mit kezdeni, ami megmaradhatott volna mellette. Kormányon és ellenzékben is kedvelték, ha a velük szimpatizáló sajtótermékek nyíltan támogatják politikájukat és embereiket, ám amikor a legnagyobb szükség lenne a segítségükre, hogy a Népszava megmaradhasson, már készséggel elfelejtik: hasábjainkon fórumot kaptak minden időben és helyzetben. Akik haszonélvezői voltak annak a propagandának, amit lapunkban is kifejthettek, elfordultak tőlünk. Napjainkban nem érzik erkölcsi kötelességüknek, hogy segítsenek megmenteni a nehéz helyzetben lévő újságot. A jelek szerint az itáliai példának ez a része ragadós...
A kétharmad ténykedése elleni nemzetközi tiltakozás hatástalan. Hiába ír az Európai Bizottság alelnöke, Neelie Kroes arról, mennyi kárt okoz a médiának a Fidesz, a kormány lesöpri érveit. Megteheti. Washingtonban - politikusok és újságok - hiába figyelmeztetnek rá, nem lesz jó vége annak, ami itt van, ők a kormány elleni nemzetközi összeesküvés részei. A hazai baloldalnak sem ereje, sem indíttatása nincs az összehangolt akciókra.
Ebben a helyzetben tovább készítjük a lapot. Amíg van rá lehetőségünk, maradunk a piacon. Olvasóink számíthatnak ránk, ahogy - a jelek szerint - mi is csak önökre számíthatunk.
