Tamás Gáspár Miklósnak igaza van. Az ominózus cikkemben érzékeltetni kívánt jelenségnek semmi köze nincs a "permanens forradalom" Lev Davidovics Bronstein által kidolgozott elméletéhez. Sokkal inkább ahhoz a sztálini önkény éveiben kifejlett gyakorlathoz, amelynek értelmében hithű kommunistákat jelöltek meg ellenségként, akik azonban ellensúlyt képezhettek volna a rendszeren belül a diktátorral szemben. Tudomásom szerint többek között Buharin, Kamenyev és Zinovjev, valamint alsóbb káderek tömege esett áldozatul Sztálin "ellenségkeresésének" saját pártján belül. Valóban nem volt obligát tantárgyam egyetlen iskolában sem a munkásmozgalom története. A cikkbe becsúszott tévedésért az Olvasó szíves elnézését kérem!