A műhelyt 1938-ban hozták létre, Picasso 1946-ban telepedett itt le és 1955-ig több mint 600 műtárgyat alkotott itt. A Madoura néven ismert műhely nem csupán Picassónak biztosított alkotói teret, hanem olyan kortársainak is, mint Marc Chagall és Henri Matisse. Az épületnek a falai a JDD tudósítója szerint szinte „felfúvódtak” a nedvességtől, és lyukas a teteje is, egyes részeit szinte csak a sóhaj tartja. Van a háznak egy többé-kevésbé biztonságos része, ahol ma is láthatók Picasso kerámiái, de az, ahol annak idején a Mester alkotott és ahol őrzik a korabeli bútorokat, az összeomlás szélén áll.
A rossz állapotnak feltehetően az is az oka, hogy az elmúlt évtizedekben a műhely többször is gazdát cserélt. Jelenleg Vallauris város kezelésében van. Az illetékesek szerint a legsürgősebb restaurálási munkálatokat decemberig elkezdik.
Nem ez az első olyan Picasso-műhely, amelynek megmentését a 24. órára hagyják. A párizsi Grands-Augustins-i padlás, ahol Picasso 1937-ben Guernicát festette, kis híján szálloda lett, de a regionális kulturális bizottság az idén májusban történelmi műemlékké nyilvánította.
