- Őszre készülnek a Szabadság tériek

Civilek, ellenzéki pártok, hazai és külföldi szervezetek, közszereplők tiltakoznak január óta a Szabadság téri megszállási emlékmű ellen. A szoborcsoportot csak titokban, az éj leple alatt, hatalmas rendőri biztosítás mellett merték helyére emelni, felavatására a kormány nem is vállalkozott. Az elátkozott emlékművet, amely július 2-a óta áll a téren, ma is kordonok zárják körül és rendőrök őrzik. Hátulról be is kamerázták, ennek ellenére Gábriel kezébe tiltakozó molinót akasztottak, a Krétakör pedig tükröt helyezett el a kordon előtt, hogy az arra járók abban láthassák a valóságot. Az emlékmű ugyanis szerintük nem azt tükrözi.

A kormány tavaly év végén döntött az emlékmű felállításáról, és amolyan újévi ajándékként a december 31-i közlönyben megjelentette a német megszállás évfordulójára tervezett emlékmű felállításáról szóló határozatot. A kormányrendelet egyúttal az emlékmű megvalósítását nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította. Az V. kerületi önkormányzat január 22-én előzetes tulajdonosi hozzájárulást adott az alkotás felállításához. Az emlékmű elkészítésére Párkányi Raab Péter szobrászművészt kérték fel, aki utóbb elmondta, azért esett rá a választás, mert rövid volt a határidő és mert rajta kívül más művész nem képes napi 16 órát dolgozni.

Az emlékműállítás tervét kezdettől sokan bírálták, mondván: a szoborcsoporttal a magyar állam saját felelősségéről kívánja elterelni a figyelmet, illetve összemossa az áldozatokat és az elkövetőket. A kormányzat úgy reagált: az emlékmű a náci megszállás minden áldozatáról megemlékezik. Az arkangyalos-sasos kompozíciót Orbán Viktorék a holokauszt emlékév részeként rendelték meg. Lázár János január 27-én, a holokauszt-emléknapon az UNESCO párizsi székházában azt mondta: "a kormány célja, hogy a holokauszt magyarországi emlékévét a szembenézés idejévé tegye, fordulóponttá a szabad Magyarország történelmében", majd hozzátette: "a megkésett bűnbánat gyakorlása közben sem eshetünk át a ló túlsó oldalára.

Abba a hibába, hogy nem beszélünk a jókról." Balog Zoltán január 20-án a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben úgy érvelt: "nem a politikusok dolga, hogy igazságot tegyenek. A szakma dolga, hogy megvitasson olyan tényeket, amelyekről esetleg az egyik mást gondol, mint a másik. Arra bátorítanék mindenkit, használja ki a holokausztévet arra, hogy az elmaradt vitákat ebben az ügyben lefolytassuk, hogy reálisabb képe legyen Magyarországon a közvéleménynek arról, mi is történt, így a felelősség kérdéséről is."

A viták azonban elmaradtak, sem az emlékműről, sem az úgynevezett Sorsok Háza projektről nem volt, nem lehetett disputa. Január közepén a Mazsihisz bejelentette: elfogadhatatlan számukra az emlékmű, Szakály Sándor személye a Veritas Intézet élén, illetve a Sorsok Háza projekt koncepciója. Heisler András, a Mazsihisz elnöke ekkor azt mondta, "a kormány és a zsidó szervezetek közötti együttműködést tekintve optimisták", de kilátásba helyezte, hogy a Mazsihisz kilép az idei holokauszt emlékév rendezvényeiből. Heisler kijelentette: a zsidóságnak "kifinomult emlékezetkultúrája van, amelybe sok minden belefér, csak a hazugság nem, ha a történelmet meg akarják másítani".

Miután a kormányfő megvédte az emlékmű koncepcióját és világossá vált, hogy azon nem hajlandó változtatni, a Mazsihisz rendkívüli közgyűlése február 9-én úgy döntött: nem vesznek részt a holokauszt emlékév programjain, mert "a Magyar Holokauszt Emlékév kapcsán kialakult vitában a kormány oldaláról nem történt érdemi előrelépés, az elmúlt években negatív irányba fordult emlékezetpolitikai gyakorlat nem változott". A Mazsihisz másnap levelet írt a miniszterelnöknek, amelyben a Szabadság téri emlékművel kapcsolatban párbeszédet kezdeményeztek, a Sorsok Háza helyett pedig "egy olyan intézmény megvalósítását javasolják, melyben a magyar-zsidó együttélés, a magyar és a zsidó kultúra szimbiózisa, a közösen hozott értékek kerülnének bemutatásra".

Másnap Balog Zoltán sajnálatát fejezte ki, amiért a Mazsihisz nem vesz részt az emlékév programjain, szerinte a szervezet által felvetett kérdések figyelmet érdemelnek, de a bojkott, a párbeszédtől való elzárkózás rövid távú gondolkodásmódra vall. A kormány ugyanakkor február végén május végére módosította a német megszállás áldozatainak tiszteletére állítandó emlékmű megvalósításának határidejét, az erről szóló határozat február 19-én jelent meg.

Orbán Viktor február 20-án válaszolt a Mazsihisz vezetőségének. Levelében azt írta: a választási kampány már hivatalosan is elkezdődött, s ez a pillanat aligha alkalmas arra, hogy "együttérzéssel és higgadtan" mondják el véleményüket egymásnak. Javasolta, hogy a párbeszédet a húsvéti ünnepek után folytassák. Erre azonban nem került sor, ehelyett április 8-án, azonnal az országgyűlési választások után megkezdődött az emlékmű építése. A hírre reagálva még aznap este tüntetők lebontották az épülő emlékmű talapzata köré az építők által emelt kordont. A kordonbontások később hetekig ismétlődtek.

A külföldi bírálatok, a szűnni nem akaró hazai tiltakozások közepette áprilisban Orbán Viktor ismét kiállt a megszállási emlékmű koncepciója mellett. A Dávid Katalin művészettörténésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának írt levelében az emlékmű körüli addigi politikai vitát kocsmai lökdösődéshez hasonlította. A miniszterelnök szerint a magyarok mindent megtettek, amit megtehettek, bocsánatot kértek "a megbocsájthatatlan kollaborációért, és jóvátételt adtunk a jóvátehetetlenért". Azonban, írta Orbán, "olyan felelősséget nem vállalhatunk, ami nem illet bennünket. Ezért egyenesen azt is ki kell mondanunk, hogy a német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem". Az emlékmű felállítása után pedig Orbán azt közölte, a magyar kormány "eleget tett kötelességének, amellyel az alkotmányos rendnek, az egykori áldozatoknak és ma élő magyaroknak" tartoznak. Az alkotás szerinte "arra hivatott, hogy kifejezze azt a fájdalmat és megpróbáltatást, amelyet szabadsága elvesztése miatt a magyar nemzet érzett és elszenvedett". A szoborcsoport a miniszterelnök szerint arra emlékeztet, hogy "hazánk függetlenségének elvesztése tragikus következményekkel járt. Sok százezer ember életét követelte, és további millióknak okozott tengernyi szenvedést".

Az emlékművet ugyan titokban felállították, a Mazsihisz azonban úgy véli, nem volt eredménytelen a tiltakozás, mert jelképrendszerét kiemelkedő magyar tudósok, egyházi személyiségek és közéleti gondolkodók bírálták határozottan. Hozzátették azt is: több mint száz napon át folyamatos tiltakozás övezte a kormány tervét. Ennek is köszönhető, hogy az úgynevezett Eleven Emlékmű csoport kezdeményezésére a szobor körüli tér mára a civilek által odavitt tárgyak, fotók, emlékek "kiállító helyévé" vált.

Csak egy fejezet zárult le

Nem hagynak fel a demonstrációkkal a megszállási emlékmű ellen tüntetők. Szeptembertől új stratégia szerint folytatódik a tiltakozás, de addig is Damoklész kardjaként továbbra is jelen lesznek és lecsapnak. A Mécs Imre, Magyar Fruzsina és Zoltai Andrea által fémjelzett "Tiszta emlékezettel a szabadságért, demokráciáért' Facebook-csoport szervezői közül Sebő Gábor vállalta a "Szabadság-Tér-Erő" című arculatváltás irányítását, mely így a továbbiakban az Eleven Emlékmű projekthez csatlakozva biztosítja a demonstráció folytonosságát.

Július 31-én ugyanis az április 8-a óta naponta (ténylegesen január 2-a óta) tartó "Tiszta emlékezettel" civil szerveződés demonstráció sorozatának egy fejezete lezárult. Mint Mécs Imre, Magyar Fruzsina és Zoltai Andrea lapunkkal közölte, eredménynek tekintik, hogy a kormány csak az éj leple alatt merte felállítani a hazugság építményét, és átadni egyáltalán nem merte azt. Mint írták, "szeptember elsejétől új fejezetet nyitunk, módosított szervezéssel, más elnevezéssel. Az építményt kezdettől fogva tünetnek tekintettük, a kormány ideológiájának és politikájának kifejeződéseként. Kezdettől fogva a kormány ideológiája és politikája ellen küzdöttünk. Ezt a küzdelmet folytatjuk. Szeptember elsejéig Damoklész kardjaként továbbra is jelen leszünk, pillanatok alatt lecsapunk, vagyis demonstrációt hívunk össze. A köztes időben a már megkezdett és egyre inkább széleskörűen működő nemzetközi kapcsolatainkat erősítjük, az eddigi tevékenységünket dokumentáljuk, háttér tevékenységünket erősítjük. Reméljük, az általunk megkezdett és felmutatott civil mozgalom szerte az országban követőkre talál. Továbbra is hívjuk a demokratikus pártokat."