- Orbán Viktor tusványosi beszédét követően ellenzéki politikusok a demokrácia végéről beszéltek és a diktatúra nyílt bevezetését emlegették. Ez csak a szokásos fenyegetőzés, kísérleti léggömb eregetés, hogy mit szól hozzá az ország, a világ, vagy azért több annál?
- Annak idején a kötcsei beszéddel sem az volt a baj, hogy elmondta, hanem az, hogy megcsinálta. Ezért mindenképpen komolyan kell venni amit Orbán Viktor mond. Az persze elképesztő, hogy olyan országokat hozott föl példaképként, amelyekben nyoma sincs a demokráciának. Ezzel Orbán kimondta, semmilyen körülmények között sem kívánja a hatalmat átadni. Egyebek mellett erről szólt a 2014-es országgyűlési választások előtt a szabályok átszabása a Fidesz érdekei szerint. A választási körzetek átrajzolása után nehezen nyerhettek volna az ellenzéki pártok. Most ugyanezt láthatjuk a fővárosban az önkormányzati választások előtt. A Fidesz vezérkara rájött, Budapestet nehezen tudná megtartani, hát az utolsó pillanatban a fővárosra külön szabályokat barkácsolt. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos döntése óta pedig már semmi jelentősége sincs annak, hogy Magyarországon van-e Alkotmánybíróság, vagy sem. Azok a bírák, akikben volt szakmai tisztesség, elutasították ezt a választási törvénymódosítást. Azt ma még nehéz megmondani, hogy a tusványosi beszédét hogyan akarja megvalósítani a miniszterelnök. Az azonban szörnyű, hogy humanitárius és emberjogi ügyekkel foglalkozó civilszervezeteknek rontott neki. A kormány csak a hozzá közeli szervezeteknek ad pénzt, de nem tűrheti azokat, amelyek bármiben is kritizálják a tevékenységét.
Orbán meggyőződése, hogy azért nem tudja maradéktalanul véghez vinni az elképzeléseit, mert ezek a külföldről, most éppen Norvégiából támogatott civilek ebben megakadályozzák. Egy biztos, az orbáni elképzelések nagyon veszélyesek. Olyan emberrel pedig még nemigen találkoztam, akit a demokráciadeficittel tűzbe lehetett volna hozni. A legtöbb embert nem a demokráciában tapasztalható, hanem a hó végi deficit érdekli. Sajnos itt tartunk. Ha ez a fajta antiliberális rendszer gazdaságilag előnyös lesz az úgynevezett kisembernek középtávon, akkor nagyon nehéz lesz megvédeni a demokráciát. Ha nem így lesz, akkor viszont nem zárható ki egy társadalmi robbanás sem. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, az ilyen totalitárius rendszerek belülről szoktak felrobbanni. Lesznek olyan rétegek, amelyek a Fidesz táboron belül vannak ma még, de ha már nem jut nekik a koncból, nem fogják szeretni a pártot.
- Tegyük fel a kezünket, vagy a szocialistáknak van más ötlete is?
- Semmiképpen sem az a megoldás, ha megadjuk magunkat. Nem szabad föladni, mert megint elviszik majd az ellenzéki politikusokat, 2010. után láthattuk ahogyan szíjon vezetgettek politikusokat, akikről aztán kiderült, nem követték el amivel vádolták őket. Tennünk kell az ellen, hogy ismét jöjjenek a fekete autók, vagy nem tudom most mivel járnak ezek a szervek. Sokszor elmondtam, Magyarországon formálódik a diktatúra. Az is valószínű, hogy demokratikus eszközökkel nehéz egy diktatúrát megbuktatni. Éppen ezért meg kell kapaszkodnunk azokon a helyeken, ahol korábban is ott voltunk.
- Elemzők, civilek, politikusok azt javasolják, a demokratikus erők bojkottálják az önkormányzati választásokat, főleg Budapesten. Ezzel egyértelművé lehetne tenni a Fidesz antidemokratkus lépéseit. Ez például jó megoldás lehetne?
- Én nem javaslom a bojkottot. Azt gondolom félre kellene tenni a baloldalon a civakodást és a maximálisan elérhető sikerre törekedni. Nem arról van szó, hogy narancssárgából vörösbe váltson az ország, hanem ahol eddig a baloldal erős volt, az újra az legyen, illetve az úgynevezett billegő településeken is törekedni kell a győzelemre.
- Ez jól hangzik, de még mindig leginkább a személyi kérdésekről hallani, a programokról nem. Erre különösképpen a roppant nehéz helyzetbe hozott fővárosban lenne szükség. Az MSZP-nek van már Budapest programja?
- Ilyen program nagy szükség lenne és belső beszélgetéseken, konferenciákon volt is erről szó, de az kétségtelen, hogy mindent elnyomott a főpolgármester jelölt keresés körüli hercehurca. Mindenkinek engednie kellene, kijózanodni, hogy összefogással lehet csak legyőzni azt a közös ellenfelet, aki az európai tradíciókat sutba vágta. Az orbáni eszménykép Putyin Oroszországa, Lukasenkó Fehéroroszországa, Erdogán Törökországa, Kína és Szingapúr.
- Egyáltalán össze lehet ezeket az államokat hasonlítani Magyarországgal?
- Oroszország nem tudom hogyan került a gazdasági példaképek közé, mert elég nagy bajban vannak. Igaz, ha az elmúlt négy év kormányzati teljesítményét nézzük, mintha már sikerült is volna Putyinék nyomdokaiba lépni. Putyin kezében legalább jelentős olaj, földgáz és egyéb ásványi kincsek vannak. Kínában ugyan egypárti diktatúra van, de a gazdaság sokkal nagyobb szabadságot élvez, mint jelenleg a magyar. Ott dinamikus a fejlődés, nálunk dinamikus a visszafejlődés.
- Amikor megválasztották az MSZP elnökhelyettesének, határozottan kijelentette, ahogy korábban, továbbra is folyamatosan járja vidéket és ezt javasolta vezetőtársainak is. A korábbi szocialista frontemberek - ahogy mondani szokták - nem nagyon hagyták el a Nagykörút vonalát. Sokan ennek is betudták a sorozatos választási pofonokat. A Jobbik ezzel szemben évek óta ott van a falvakban, kistelepüléseken és nem csak a Fidesztől vett el szavazatokat, mert a borzalmas "eszméi" mellé gyakorlati segítséget igyekezett nyújtani a nehéz sorsú embereknek. Ez nem inkább a baloldal feladata lenne?
- Be kell látni, a mostani politikai helyzetben a központból,a központi médiával ellenzékiként nem lehet elérni a vidéki embereket. Persze ezeket a lehetőségeket is ki kell használni, ha hívnak, én a Hír TV-be is elmegyek, hogy azokat is elérjem, akik ezeket a csatornákat nézik, de a helyi politizálást semmi nem pótolhatja. Hiteles személyeket kell találni és az emberek gondjaira valós megoldásokat kell kínálni. A baloldalnak szerintem jócskán van tartaléka az elbizonytalanodott választópolgárok között, de hozzájuk világos, érthető programmal kell fordulni. Lehet a falun mozdítani, de tudni kell, hogy ezeken a településeken van a legnagyobb szegénység. Ha az MSZP néppárt akar lenni és nem arra törekszik, hogy egy fővárosból irányított tizenvalahány százalékos párt, a valóságtól elrugaszkodott csapat legyen, akkor nekünk is mozdulnunk kell. A szervezeti átalakítás lényege is az, hogy a mostani, úgymond erős központ, erős megye és a viszonylag gyengébben ellátott helyi szervezetek helyett, éppen ezeket a helyi szervezeteket erősítsük. Azzal a feltétellel, hogy az így kapott plusz forrással jól sáfárkodjanak és igyekezzenek minél több embert elérni. Első körben azokat, akik a hivatalos támogatói listáinkat aláírták, akár most, akár korábban. Közülük ki lehet választani azokat a helyi személyeket, akik alkalmasak az emberek megnyerésére, a programunk bemutatására, a problémák megoldására.
- Lesz elegendő alkalmas ember?
- Nem lesz egyszerű a dolgunk és az övék sem. Ma már olyan nagy az elsősorban egzisztenciális, de a mindenhová utánuk nyúló központi akarattól való félelem is, hogy ezt bizony le kell küzdeni. A szocialista párt vezetőinek is a szegény, elnyomott emberek szószólójává kell válnia. Sokkal inkább, mint eddig.
- A kiállás a mezőgazdaságból élőkre is ráférne. Bár éppen a szocialistákat éri gyakran az a vád, hogy az oligarchák, a "zöldbárók" védelmezői. Tényleg, miért védelmezi a nagybirtokosokat egy baloldali párt, illetve annak elnökhelyettese?
- Ez éppen olyan ostobaság, mint sok hasonló vádaskodás. Semmiféle oligarchákat, meg "zöldbárókat" nem védelmezünk, és nem védelmezek és sem. Olyan modellről beszélek, amely megvalósítja a mezőgazdaság mellett a szolgáltatásokból is élő vidéket, ahogyan az a '70-es-'80-as években jól működött. Természetesen nem változtatás nélkül akarom visszaállítani a tsz-eket és a tsz melléküzemágakat, erre lehetőség és szükség sincsen. Ennek egy mai korra átírt változata viszont százezer szám teremthetne új munkahelyeket és őrizhetne meg régieket. A földtörvénnyel, a területalapú támogatások átalakításával éppen azokat az agrárvállalkozásokat teszi tönkre a kormány, amelyek versenyképesek, megvan az innovációhoz elengedhetetlen szellemi és anyagi tőkéjük és alkalmasak lennének a nem mezőgazdasági tevékenységek megszervezésére és nem mellesleg sok településen ma még a legjelentősebb munkáltatók. Ha tönkre mennek ezek a társaságok, mi lesz a magyar agrárértelmiséggel?
- Erre nem tudom a választ, de talán az idősebb, vagy középkorosztályhoz tartozó gazdák már főiskolára, egyetemre küldik a gyerekeiket?
- Ez így van, föltéve, ha a gyerek hajlandó bevállalni a paraszti léttel járó terheket. Mert egyre kevesebb az ilyen fiatal. Főleg ha most a hatékony gazdaságoktól elvonják a 150 ezer euró (45 millió forint) fölötti területalapú, illetve aki igénybe vette az agrár-környezetgazdálkodási támogatást, ezzel jó néhány vállalkozást veszteségessé téve. Ezért válassza a gyerek a mezőgazdálkodást? Nem fogja. A kis- és családi gazdaságok esélye pedig a szövetkezés, az integráció lenne. Ilyenek egyébként jó néhány nagyobb cég hatókörében már most is működik. Magyarországon azonban még mindig szitok szó a szövetkezés és ha ellehetetlenítik az integrátor társaságokat, akkor végképp le kell mondanunk a versenyképességről, hatékonyságról. Nem hogy Európában, de a régióban sem fogunk labdába rúgni. Végleg lemaradunk.
- Ha ez ilyen világos, ezt miért nem így nem látják a kormányzati döntéshozók?
- Éppen az a baj, hogy olyan emberek kezébe került az agrárpolitika irányítása, akik nem ismerik ezt a rendszert, íróasztalnál hoznak döntéseket. Az pedig már a tusnádfürdői Orbán beszéd előképe, hogy a gazdákat gyakran megfenyegetik, ha például a területalapú kifizetések miatt akadékoskodnak, ne adj' isten igazuk van, más területen betartanak nekik.
- Azért a források elosztásába még beleszólhat Fazekas Sándor agrárminiszter is, nem csak Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. Ez jelenthet valamiféle egyensúlyt?
- Fazekas legföljebb abba szólhat bele, hogy a Kossuth téren két, vagy három sor nefelejcset ültessenek. Már a trafik és föld mutyi is vonzó volt a tűzhöz közel ülőknek, de az igazi nagy falat ez a támogatási biznisz. Akinek szava lesz a pályázatok kiírásában, az óriási pénzeket kaszálhat.
- Azért bizonyos korlátok mindenkire érvényesek. Például a földforgalmi törvény maximálta a növénytermesztés területét 1200, az állattartás, illetve vetőmagtermesztését 1800 hektárban. Ezekkel a támpontokkal lehet tervezni?
- Hogyne. Például azt, hogy hány embert kell majd elbocsátani, milyen mértékben kell leépíteni az állattartást, miközben a kormány másról sem beszél, mint éppen ennek az ágazatnak a támogatásáról. Eddig még senki nem tudta nekem megmondani hogy miért pont 1200, vagy 1800 hektár a birtokmaximum, holott a Bánátban 1000 hektár elég egy ezres állatlétszám tömegtakarmányának a megtermeléséhez, míg mondjuk a Marcal mentén egy 8 aranykoronás kavicsos területen 2800 hektár sem elég ugyanennyi jószág eltartásához. Ehelyett a föld minőségének figyelembevételével foglalkoztatáshoz kellett volna kötni a földbérlet, földhasználat lehetőségét. Egyébként is ki mondja meg, hogy mi a nagybirtok? Az is elképesztő, hogy kijelenti a kormány, hogy a magyar mezőgazdaságban 20 százalék nagybirtok, 80 százalék közepes és kisbirtok arány legyen. A Fidesz közeli haveroknak leosztott 12 egykori állami gazdaság nagyjából kiadja a 20 százalékot, 50 éves bérleti szerződéssel, akkor a többi, sokkal kisebb gazdaság haljon meg? Vagy majd valakik eldöntik: te maradhatsz, te nem. Nem értem hogyan lehet adminisztratív eszközökkel belenyúlni az agrárgazdaság szerkezetébe. Az is roppant érdekes, hogy a kormány - helyesen - ad 1,5 milliárd forintos támogatást egy korszerű vágóhíd beruházásához, majd éppen a legnagyobb sertéstartó gazdaságok alól húzza ki a talajt a területalapú támogatás 150 ezer euró feletti részének elvonásával. Ki a rosseb fog a korszerű, versenyképes vágóhídra disznót vinni? Ráadásul olyan cégekkel köt együttműködési megállapodást a kormány, amelyeket előzőleg - pestiesen szólva - megszívatott. Igaz, ezeket a cégeket sem értem. Egyébként nem ezeknek a nagy tőkével rendelkező tulajdonosoknak fog fájni az elvonás, mert ők legföljebb másba fektetik a pénzüket, vagy külföldre viszik, hanem azoknak az embereknek, akiket emiatt leépítenek majd. Nekünk például ezeket a munkavállalókat kell védenünk.
