film;cenzúra;Woody Allen;Richard Nixon;

Woody Allen 1971-ben Fotó: Gettyimages

- Woody Allen elfelejtett filmje

Mint a nagy rendezők többségének, Woody Allennek is van egy elfelejtett filmje, amelyet annak idején csak kevesen láttak. Egy 30 perces, 1971-ben készült rövid alkotásról van szó, amelyet a PBS közcsatorna megbízására készített, de végül nem került adásba.

A film címe: Men of Crisis: The Harvey Wallinger Story. Átmenet az áldokumentumfilm és a fikció között. Ezt a műfajt a rendező már kipróbálta a Fogd a pénzt és fuss című első alkotásában, később a Zeligben tökéletesítette.

A film Richard Nixon kormányának és politikai csapatának kegyetlen paródiája. Spiro Agnew alelnök, John N. Mitchell igazságügyi államtitkár olyan személyek, akik később Watergate-ügyben tették emlékezetessé magukat. A filmben Allen Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter alteregója Harvey Wallinger néven.

Szex, politika, kultúra, Bob Hope, Vietnam és az egész amerikai élet pereg a néző előtt részvét és kegyelem nélkül. A film szereplői között van a rendező két múzsája, Louise Lasser, Allen második felesége és Diane Keaton. Ez utóbbi egy elvált feleséget játszik, aki nem tűri el konzervatív politikus férjének házasságon kívüli kalandjait és akkor csordul ki nála a pohár, amikor megtudja, hogy a férfi egy demokrata párti hölggyel szűri össze a levet.

A filmet a televízió akkor mutatta volna be, amikor megkezdődött Richard Nixon újraválasztási kampánya és a csatorna attól tartva, hogy ezért gazdasági cenzúrában lesz része a kormány részéről, lefújta a premiert. A médiától paranoiásan rettegő Nixonnak ama híres "ellenség-listáján", amelyet 1973. június 28-án hozott nyilvánosságra a The New York Times és több más nagy amerikai lap, amúgy is jócskán akadtak elismert színészek, köztük Jane Fonda, Barbra Streisand, Paul Newman, Steve McQueen és Gregory Peck.

Allen beletörődéssel fogadta a frusztráló élményt és leszűrte a tanulságot, miszerint a televíziót nem használhatja kreatív terveinek megvalósításához. Közvetlenül politizáló filmet a későbbiekben nem készített, de 1976-ban főszerepet vállalt Martin Ritt A jónevű senki című filmjében, amelyben egy, az 50-es évek hollywoodi feketelistájára került forgatókönyvíró illegális munkájához adja a nevét strómanként.

Negyven év után a film továbbra is közvetíti a woodyallenes humort, lezser szemtelenséget és intellektuális szellemességet.

A nemzetközi labdarúgó színtérre eddig sem a takarékosság volt a jellemző, az idén nyáron viszont tébolyító összegekért cserélnek klubot játékosok. Minden idők négy legtöbb pénzt megmozgatótranszfere közül kettő a vb után jött létre, és semmi garancia nincs arra, hogy az átigazolási piac augusztus végi zárásáig nem születnek újabb rekordokat hozó ügyletek. Angel di Maríáért és Marco Reusért speciel bankot robbanthatnak a nagyok.