A kormányfő a 2009 őszi (2010 tavaszán kiszivárogtatott) kötcsei beszéde óta módszeresen csiszolja le a közönség ingerküszöbét, szoktatja hozzá a nemzetet ahhoz, hogy a III. Köztársaság helyébe valamiféle nemzetet teremtő (annak tiltakozó részét kitagadó) autokrata-etatista politikai berendezkedést, a szabad (szociális) piacgazdaság helyébe pedig korporatív államkapitalizmust ültessen. A pártatlan közösség döntő többsége lassú kérődzéssel emészti a liberális polgári állam tételes lebontását, a jobboldali ujjong, míg a baloldali tanácstalanul tekintget saját megosztott politikai képviseletére.
Semmi ok csodálkozni a miniszterelnök legutóbbi tusnádfürdői beszédén.
Orbán Viktor csupán konkrét következményekkel járó rendszerbe foglalta azt a már beteges rögeszméjét, hogy a nyugati jóléti állam, a liberális parlamenti demokrácia kimúlt, s helyébe valamiféle ázsiai rendszert kell állítani. Mindezzel nemcsak a puha diktatúra bevezetését alapozta meg, hanem egyben felmondta a második világháború utáni európai közmegegyezést, a szociális piacgazdaság és a liberális parlamenti demokrácia egyezségét is, amely a nemzeteken belüli társadalmi béke, egyben a nemzetállamok közötti európai béke, az európai közösség alapjául szolgált.
Ha pedig ez a magyar hatalom oldaláról felmondatott, abból a (szélsőjobboldalon kívüli) politikai ellenzék egyetlen nyers és gyors következtetést vonhat le: a jövőben semmilyen formában nem legalizálja ezt a hatalmat, nem segédkezik a színjátékká silányított "parlamentarizmushoz". Hanem kilép a az orbáni autoriter rendszerből, mert az parlamentáris eszközökkel (szabad választásokkal) kívülről immár leválthatatlan, belülről pedig - már csak a politikai kisebbségek jogainak mellőzése miatt is - ellenzéki oldalról reformálhatatlan.
Ez talán az utolsó pillanat, hogy az ellenzék a totális intézményi bojkottal megmentse, ami az arcából és a gerincéből megmaradt, akkor is, ha nem követik mindjárt százezrek, akkor is, ha az egzisztenciális következményekkel jár. Olyanokkal, amilyenekkel négymillió polgár - az ellenzék potenciális választóközönsége - nagyon is tisztában van már. Nem kormányváltás, hanem teljes rendszerváltás kell, hogy a demokrácia romjain meg lehessen alapozni a IV. Köztársaságot.
